KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/április
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE UTÁN
• Schubert Gusztáv: A fiúk mozija Játékfilmek
• Gelencsér Gábor: Párhuzamos történet
• Pápai Zsolt: Apró titkok kihantolása
• Baski Sándor: Bátorságpróba Dokumentumfilmek
MAFFIA-MOZI
• Nevelős Zoltán: Gyilkos kompánia Gomorra
• Wostry Ferenc: Itáliát látni és meghalni Olasz zsaruk
JARMAN
• Béresi Csilla: Angyali párbeszéd Derek Jarman és a Színek könyve
HERZOG, A KALANDOR
• Győrffy Iván: Szélsőségek között Werner Herzog dokumentumfilmjei
RAJZ-AMERIKA
• Varró Attila: Tabló a vázlattömbön Watchmen: Az őrzők
• Szabó Dénes: A mesének vége Tex Avery 100
• N. N.: Tex Avery stúdiói
• Schreiber András: Rágcsáló az örökkévalóságnak Miki egér 80 éve
ELLENVÉLEMÉNY
• Forgács Iván: Illatozó hervadtság Kelet-Európai elsőfilmesek
KÖNYV
• Baski Sándor: Ponyvaportré Wensley Clarkson: Quentin Tarantino
• Horeczky Krisztina: Fivérek és nővérek Tim Burton: Rímbörtön
KRITIKA
• Tüske Zsuzsanna: Fiúk a roncstelepről Intim fejlövés
• Csillag Márton: Budapest origami Papírrepülők
• Gorácz Anikó: A tékozló apa Apaföld
• Dercsényi Dávid: Biztonsági mentés Papírkutyák
MOZI
• Schreiber András: Isteni szikra
• Parádi Orsolya: Miért éppen Minnesota?
• Forgács Nóra Kinga: Oly sokáig szerettelek
• Varró Attila: Berlin Calling
• Baski Sándor: Elrabolva
• Sepsi László: A túlvilág szülötte
• Pápai Zsolt: A bűn árfolyama
• Alföldi Nóra: Egy boltkóros naplója
• Vajda Judit: Spancserek
• Klág Dávid: Zack és Miri pornót forgat
• Fekete Tamás: Ellenállók
E-MOZI
• Galambos Attila: Együttlét
DVD
• Pápai Zsolt: Parancsra tettük
• Alföldi Nóra: Tesó-tusa
• Klág Dávid: Nim szigete
• Kovács Marcell: És hamarosan a sötétség

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Parancsra tettük

Pápai Zsolt

Standard Operating Procedure – amerikai, 2008. Rendezte: Errol Morris. Forgalmazó: FHE Hungary. 111 perc.

 

Volt abban valami zavarbaejtő, amikor az amerikai hadsereg nekilátott demokráciát és kultúrát exportálni a civilizáció bölcsőjéhez, a Tigris és az Eufrátesz völgyébe. Persze mindig gyanús az, aki a békéért háborúzik, de az iraki bevonulásnak külön pikantériája volt ez a – nevezzük így – paradoxon. Aztán lassan kiderült, hogy a katonák csak szavakban hozták el a civilizációt Irakba – az Abu Ghraib börtönben készült fotók még a lelkes háborúpártiak többségének is felnyitották a szemét.

A fényképek napvilágra kerülésekor sokan nem értették a katonákat. Miként lehettek annyira ostobák, hogy elkészítették ezeket a fotókat, miért nem igyekeztek titokban tartani a visszaéléseket, magyarán: miért gyűjtöttek előre bizonyítékokat maguk ellen? A válasz – látszólag – egyszerű: a katonáknak a mohóságuk lett a veszte, az, hogy kevésnek találták a pillanat örömét a hatalomgyakorlásban. Ezért emelték be a fényképezőgépet az ólmosbot, a bilincs és a villanyvezeték mellé arzenáljukba; a fotók révén a tűnékeny pillanatoknál sokkal tovább, a végtelenségig terjeszthették ki az alávetettek feletti hatalmukat.

Legkésőbb Susan Sontag Platón barlangjában című esszéje óta közhely, hogy a fotózás védekezés a szorongás ellen, és a hatalom gyakorlásának eszköze. Az Abu Ghraibban készült fényképek ezt minden korábbi fotónál jobban igazolták, mégpedig azért, mert a hatalomvágy és a hatalom demonstrálásának vágya nem csupán áttételesen, hanem konkrétan jelent meg rajtuk: az őrök maguk is szívesen fotózkodtak a megalázó pozícióba kényszerített rabokkal.

A háború ködében című kongeniális munkájáért 2004-ben Oscart nyert Errol Morris dokumentumfilmjének nem az elkövetők és nem az áldozatok, hanem ezek a fotók a főszereplői; nem véletlenül mutatja be a rendező már az expozícióban azt a három fényképezőgépet, amelyekkel a képeket készítették. Jellemzően szinte semmit sem tudunk meg az Abu Ghraibban raboskodó elítéltekről és hasonlóképpen az elkövetők (elő)életéről sem. A katonák kizárólag a börtönbeli ténykedésükről beszélnek, és Morris mindenkit megszólaltat, csak a foglyok megalázásában főszerepet játszó (nem mellesleg: a többiek részéről egyhangúlag a fotózás értelmi szerzőjeként emlegetett) Charles Granert nem, akinek a felsőbb hadvezetés megtiltotta a nyilatkozattételt.

Morris játékfilmeseket überelő dramaturgiai érzekkel csoportosítja az anyagát, ezért a jórészt beszélő fejeket mutató – illetve levelek és naplóbejegyzések töredékeivel tarkított – film végig rendkívül feszült marad. Jól állnak neki a hatásvadászattal kacérkodó, dramatizált jelenetek (az interjúalanyok szavai megrendezett lassított felvételeken vizualizálódnak), továbbá a Danny Elfman jegyezte – ismét csak erősen hatásorientált – kísérőzene is.

Miközben Morris is áldoz a fogyaszthatóság oltárán, lényegesen többet bíz a nézőre, mint Michael Moore körbeajnározott (ál)dokumentumfilmjei. A film végkicsengése mutatja ezt. Az Abu Ghraib-beli visszaéléseket hatásosan eltussolta a felsőbb vezetés, mindent a katonák nyakába varrtak, többüket bekasznizták. Jó ideig úgy tetszik, hogy Morris filmje is jobbára az őröket teszi felelőssé, azaz maga is az eltussolás része, ám idővel árnyaltabb lesz a kép. Ezek az emberek ugyanis – sugallja a film – nem véletlenül élték, élhették ki ösztönöneket a börtönben, hanem azért, mert a főnökeik fedezték őket. Éppen az inkriminált fotók bizonyítják feletteseik felelősségét: nem is igazán az elkészültük, hanem az a tény – és erre a zárótételben külön kitér a rendező –, hogy szabadon másolták, kézről-kézre adták őket, sőt kérkedtek velük. A katonák semmiféle veszélyérzettel nem bírtak. Csak gyengelméjű ember lehet ennyire könnyelmű (márpedig az Abu Ghraibban szolgálatot teljesítők, hangsúlyozza Morris, nem voltak azok) vagy olyan, akit felülről támogatnak, netán egyenesen biztatnak arra, amit tesz.

Extrák: Audiókommentár Errol Morris közreműködésével; kilenc kimaradt jelenet.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9753