KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
              
             
             
   2009/május
BLOG
• Varró Attila: Lábjegyzet a Pankrátorhoz Kayfabe, avagy a pankráció és a fikció
BACSÓ PÉTER
• Makk Károly: A tanú Bacsó Péter
CHE GUEVARA-IKONOK
• Vágvölgyi B. András: A popforradalmár evangéliuma Che – Az argentin; A gerilla
• Schreiber András: Gerilla, marketing Che Guevara, a reklámarc
DIGITÁLIS FORRADALOM
• Muhi Klára: Képbőség, képenyészet Beszélgetés a digitális forradalomról
• Schubert Gusztáv: Utánunk a képözön Digitális katasztrófák
• Varró Attila: Csillag-térkép Hálózatok a filmvilágban
• Deák Dániel: Gyógyméreg Tévéválság, válságtévé
NOUVELLE VAGUE 50
• Báron György: Királyok költője André Bazin
• Bíró Yvette: Varda fénytörésben Ágnes a plázson
JAKUZA-MOZI
• Wajzer Csaba: Tetovált sereg A jakuzafilmek evolúciója
• Géczi Zoltán: Veszett kutyák Jakuzák tabuk nélkül
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Éljen a krízis! Berlin
• Vajda Judit: Nyakunkon az élet Dialëktus Fesztivál
HATÁRSÁV
• Beke László: Az összehajtogatott idő Maurer Dóra mozgóképei
KRITIKA
• Margitházi Beja: Iskolakultúra Az osztály
• Ardai Zoltán: Eltörölhetetlen Öcsi Puskás Hungary
• Gorácz Anikó: Lerobbant road-movie Prima primavera
• Varró Attila: A Test beszéde A pankrátor
DVD
• Géczi Zoltán: A tenger zúgása
• Pápai Zsolt: A támadás
• Varga Zoltán: Rémálom az Elm utcában I–VII.
• Alföldi Nóra: Az áruló

             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A tenger zúgása

Géczi Zoltán

Umi ga kikoeru – japán, 1993. Rendezte: Tomomi Mochizuki. Forgalmazó: Best Hollywood. 70 perc.

 

A Miyazaki Hayao és Takahata Isao által létrehozott Studio Ghibli lassanként harminc éve szilárd referencia az animációs műhelyek világában, A tenger zúgása azonban két okból is kakukktojása az impozáns cégkatalógusnak: ezt az animét nem az alapító atyák valamelyike rendezte, ráadásul moziforgalmazás helyett a Nippon Television Network megrendelésére készült.

Az 1980-as évek egyik legsikeresebb japán írónőjének, a tavaly eltávozott Himuro Saekónak azonos című regényét egy rutinos direktor, Mochizuki Tomomi adaptálta rajzfilmre a stúdió hírnevéhez méltó technikai színvonalon, biztos érzékkel rekonstruálva a romantikus kamaszlektűr hangulatát, egyszersmind igazodva a jól fókuszált célcsoport természetes igényeihez. A jellegzetesen japán kikamaszodás-sztori pont annyira shonen, mint shojo; a fiúkat és a lányokat egyformán megérintve mesél az identitásproblémákkal és hormonális diszfunkciókkal sújtott szindrómáról, amelyet leginkább egészséges tinédzserkorként lehet meghatározni. A nagy gonddal ácsolt emocionális hullámvasút ábránd és reményvesztettség, bársonypuha szentimentalizmus és forrongó indulatok között suhan, s mivel mívesen megrajzolt figurái mindvégig természetesen cselekednek, képesek szimpatikus jellemek maradni. A cselekmény hátterében felsejlik a tradicionális Japán és az 1990-es évek elejének J-pop kultúrája, miként a helyi gimnazistákat kínzó dilemma is megmutatkozik: a főszereplők próbálnak igazodni a biztonságot garantáló társadalmi szabályokhoz, illetve lázadni a szigorú szociális kód ellenében. A dramaturgiát erősítik a kicsi, de biztos kézzel véghezvitt bravúrok, amelyeknek köszönhetően a film egyetlen percre sem válik feszengős osztályfőnöki órává, nagyképűen előadott példabeszéddé.

Mochizuki Tomomi értő módon párosította össze a formát a tartalommal, és az intelligens szerkesztésnek köszönhetően képes volt az éveken átívelő történetet úgy elmesélni 72 percben, hogy a cselekmény természetes dinamikája sem törik meg. A rendező egy figyelmes, csupaszív nagybácsi kedves bölcsességével regéli el a klasszikus emberi értékekről és a felnőtté válás megspórolhatatlan döntéseiről szóló drámát – szerencsések a japán kiskamaszok, hogy ilyen minőségben, közvetlen és közérthető hangon, álpedagógiai maníroktól mentesen szólíttatnak meg az animáció nagymesterei által.

Extrák: Semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/05 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9776