KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Eszelős szerelem

Barotányi Zoltán

Itt állunk, mondhatni, megfürödve: mögöttünk egy rettenetes nyár, előttünk az Új Filmes Eklektika egyik míves darabja. Az Eszelős szerelem prológja szocializációs tini-fejlődésregény, közepe „ród-múvi”, a Vég pediglen pszichiátriai terápia-dráma, a hagyományokat szembeköpve ezúttal optimista végkicsengéssel.

Mett (Chris O’Donnell), a helyi hájszkúl gyöngyszeme a végtelenséggel cicázik, távcsővel fürkészi a Holdat, a csillagokat, s a közelebbi planétákat, például a Vénuszt – nem is a Vénusz-dombokat ám, mint a többi perverz voyeur! Hősünk a főiskolára készül, hogy kiteljesíthesse a családjára kimondott átkot, s úgy tűnik, hátralévő életét már csak egy megszentelt cél irányítja: az Értelem és a barbár izgalmak kiiktatása a Méltó Élet horizontjáról. Ám ekkor érkezik Kézi (Drew Barrymore), szempillájának egyetlen rebbenése hurrikánként söpri el a társadalmi harmóniát. Mett átengedi magát a „szerelem őrült érzésének”, minek következtében látása és emlékezete rohamosan romlik, fogai meglazulnak, emésztése és bioritmusa felborul, a főiskola csalóka képe pediglen délibábként foszlik szét a távolban. Hősünk azonban hamarost felismeri Kézi jellemének „irracionális, sőt veszélyes vonásait is”, tételesen felsorolva: „idegesség, belső nyugtalanság, feszültség, ingerlékenység, elégedetlenség, pesszimista hangulat, reménytelenség érzése, túlérzékenység, minden ok nélküli ingerlékenység, a térbeli és időbeli tájékozódás zavara, túl sok, összefüggéstelen, vagy csak egy témához rögzülő, attól el nem téríthető beszéd, indokolatlan félelemérzés, mely állandó, vagy rohamszerűen jelentkezik, hallucinációk, víziók, deperszonalizáció s végül a tényektől való elszakadás.” A késő Kádár-kor fent idézett, s a maga kártékonyságában is érdekes orvosi-belügyi koprodukciója eme minden hazánkfián megfigyelhető tünetcsoportot a drogfüggőség csalhatatlan jeleként tárgyalta, Mett azonban láthatóan nem látott még magyart, így a szerető szülőkkel összefogva bezáratja Kézit az elmeosztályra.

Hősnőnk azóta antidepresszánst reggelizik kapros-majorannás öntettel, s a kúra, valamint a gyakori tévénézés hatására rohamosan gyógyul. Sokat gondol Mettre, korunk Herscheljére és egy távoli, rejtélyes országra, ahol talán ő is lehetne egy a milliók között.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=980