KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/október
KRÓNIKA
• Pintér Judit: Nanni Loy (1925-1995)
MAGYAR FILM
• Peternák Miklós: A titán és a szirén Bódy Gábor: Írások a hagyatékból
• Bódy Gábor: A titán és a szirén Írások a hagyatékból
• Peternák Miklós: A film nem avul Beszélgetés Bódy Gáborral
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Életképek a hátországból Egy film előmunkálatai
• Zsugán István: A hetedik szoba Mészáros Márta új filmjéről

• Bikácsy Gergely: Vízbemerengők, avagy Pirandello levelei Olasz film, anno zero
• Csantavéri Júlia: Szegények mozija Beszélgetés Marco Ferrerivel
• Kozma György: Delírium filmens Leos Carax
1895–1995
• Molnár Gál Péter: A hallgatag bohóc Jacques Tati

• Barna György: Magyar pornó Videopiac
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ebek harmincadján Égi manna
KRITIKA
• Fáber András: Például Proust Ébredés
• Bori Erzsébet: A másik játszik Segítség, csaló!
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Férfiak mélyrepülésben
• Déri Zsolt: Passion Fish
• Harmat György: Kongó
• Báron György: Waterworld
• Takács Ferenc: Az első lovag
• Barotányi Zoltán: Eszelős szerelem
• Barna György: A Lény
• Tamás Amaryllis: A rettenthetetlen
• Hungler Tímea: Az utolsó esély

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó esély

Hungler Tímea

Amikor Oppenheimer néhány hasonló kvalitású fizikussal karöltve megalkotta az atombombát, még nem sejtette, hogy nem csupán az önpusztítás alapjait rakja le, de örökzöld témát szolgáltat a filmgyártás számára is. Az atomfegyver birtoklása – uram bocsá –, használata hálás nyersanyag: amellett, hogy morális gócpontokat piszkálgat, eseményorientáltsága folytán akciófilmek alapját képezheti, mint most, a Crimson Tide esetében.

Filmünkben az őrült ex-szovjet szakadárok a Kamcsatka-félsziget egyik nukleáris bázisáról tartják sakkban és sokkban az orosz kormányt, mely kétségbeesésében az USA-hoz fordul. Amerika a mára már szövetségessé szelídült egykori szuperhatalom megsegítésére az atombombával felszerelt Alabama tengeralattjárót küldi, fedélzetén a szellemi munícióval is alaposan felfegyverkezett két főszereplővel (Gene Hackman, Denzel Washington).

Miközben Clinton elnök parancsára várunk, a helyzet fokozódik; a két dudás elve beigazolódni látszik: a kabinok egyre szűkebbé, a Csendes-óceán egyre mélyebbé, a legénység pedig egyre megosztottabbá válik.

Hogy a kapitány és másodtisztje között dúló hatalmi csata globális szintre emelkedhet-e, vagyis okozhat-e presztízsharc világháborút, erre kapunk választ ebből a magas fordulatszámú morálkalandfilmből, mely határozottan kiragyog a sablonos akciófilmek sártengeréből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=983