KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
   1979/szeptember
• Létay Vera: Huszonkét év után...
• N. N.: Ön hogyan szerkesztené az új Filmvilágot?
• Zsugán István: A Nagy Motívum igézetében Beszélgetés Huszárik Zoltánnal a készülő Csontváry-filmről
• Fekete Sándor: Egy hajdani filmkritikus jegyzeteiből
• Szentmihályi Szabó Péter: Bérházi cirkusz A kedves szomszéd
• Faragó Vilmos: Hab habbal Mese habbal
• Matos Lajos: (Film)csillagok háborúja Csillagok háborúja
• Szász Imre: Buffalo Bill Buffalo Bill és az indiánok
• Presser Gábor: Amerikai meghatódás Az utolsó valcer
• Lisztov Viktor: Történelem a kamerák előtt 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lenin Vlagyimir Iljics: Rendelet... 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• Lunacsarszkij A. V.: Az állami filmgyártás feladatai Szovjet-Oroszországban 60 éves az államosított szovjet filmgyártás
• András László: „A nagy bolond” Luis Buñuelről
• Bikácsy Gergely: Az álmok büntető-expedíciója Beszélgetés Weöres Sándorral és Károlyi Amyval Buñuelről
• N. N.: Luis Buñuel filmográfiája
• Sándor Pál: Akik a bőrüket viszik a vászonra Részletek egy soha le nem készülő színész-tanulmányból
• Bajor Nagy Ernő: Mozinézőben Budapest peremén
FESZTIVÁL
• Osztovics Ágnes: Moszkva, 1979
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A leprás nő
• Bende Monika: Dráma a tengerparton
• Csala Károly: Két anya
• Csala Károly: Pirkadat
• Kulcsár Mária: Iskolai valcer
• Saár Krisztina: Won-Ton-Ton, Hollywood megmentője
• Iván Gábor: Júlia
• Loránd Gábor: ... és újra szerelem
• Bársony Éva: Alkalom szüli a tolvajt
• Székely Gabriella: A kívánság fája
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Jókai Móric bánata
• Csala Károly: „Mindegy, ki fog lőni a trónörökösre” Suksin-évforduló
• Ancsel Éva: Kishitűség és nagyhitűség
• N. N.: Mutatóujj
• Ungvári Tamás: Kojak, Columbo és társai
KÖNYV
• Nemeskürty István: A magyar film egy kanadai szemével
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rekviem egy macskáért

Roboz Gábor


Murder of a Cat – amerikai, 2014. Rendezte: Gillian Greene. Írta: Christian Magalhaes és Robert Snow. Kép: Christophe Lanzenberg. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Fran Kranz (Clinton), Nikki Reed (Greta), J. K. Simmons (Hoyle Sheriff), Greg Kinnear (Ford). Gyártó: Seine Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 101 perc.

 

Tényleg egészen minimális elvárásokkal ülhet be az ember egy Rekviem egy macskáért című amerikai filmvígjátékra, amely egy macska meggyilkolása után indult nyomozásról szól, az alkotók azonban meglepő módon még ezeknek sem tudnak megfelelni. Gillian Greene bemutatkozó filmjének főhőse egy huszonéves srác, akiről annyit tudunk meg, hogy az anyja kertvárosi házának pincehelyiségében lakik, tökéletesen életképtelen, és számára Egerész nevű macskája jelent mindent. Röviddel azután, hogy házikedvencét egy reggel holtan, nyíllal a testében találja a házuk előtt, kiderül, hogy a gyakran elkószáló állatot egy vagány lány is birtokolta, és innentől nincs megállás, közös erővel kell felgöngyölíteniük az ügyet.

A forgatókönyvet jegyző Christian Magalhaes és Robert Snow abszolúte semmilyen szinten nem erőltette meg magát: sem a cselekményt, sem a karaktereket nem próbálta meg érdekessé tenni, munkájukat legfeljebb talán akkor tudjuk díjazni, ha valamiféle meta-olvasattal közelítünk hozzá. Mert az még teljesen érthető, hogy a poszteren is feltüntetett hírességek (Simmons, Kinnear) ezúttal egy hakni keretei között vágják a pofákat, viszont a filmbeli whodunit felett két szinten is beazonosíthatunk rejtélyt: egyrészt kérdés, egész pontosan milyen célközönségnek szól ez a film, másrészt az is megfejtésre vár, hogy egy vígjátékként eladott filmben miért nincsenek szellemes jelenetek. Mivel a ripacskodó alakításokon, számtalanszor látott szituációkon, érdektelen sablonfigurákon még mosolyogni is csak nagy erőfeszítések árán lehet, maradnak ezek a járulékos befogadói agytornák, de valószínűtlen, hogy bárki ilyen típusú szórakozásért ül be a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12229