|
Év
1980/február
|
Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
N. N.: A magyar film – ma
Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága
Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
Molnár Gál Péter: Fedora
Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
Loránd Gábor: Vállalom, főnök
Veress József: Karrier
Koltai Ágnes: A fekete halál
Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
Zalán Vince: Skalpvadászok
Galgóczy Judit: A halott vissztér
Bikácsy Gergely: Megközelítések
Bende Monika: Oké, spanyolok
Csala Károly: Irány: Belgrád!
Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
Faragó Vilmos: Kijön a tévé
Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
N. N.: Posta
|
|
|
|
|
|
|
DVDA tanítványokGelencsér Gábor
Magyar, 1985. Rendezte: Bereményi Géza. Szereplők: Eperjes Károly, Gelley Kornél, Rajhona Ádám, Cserhalmi György, Básti Juli. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet. 98 perc.
Bereményi Géza féltucat forgatókönyvvel a
háta mögött, negyven évesen rendezi meg első játékfilmjét. Különös helyzet: az
egyik legtapasztaltabb és legsikeresebb forgatókönyvíró (Veri az ördög a feleségét, Megáll
az idő) elsőfilmes rendezőként mindenféle szakmai előképzettség nélkül
szembesül a korábban bizonyára többször elirigyelt szerepkörrel. E furcsa
kettős státuszt maradéktalanul tükrözi A
tanítványok című film: a precíz forgatókönyv a szerzői életmű fontos
fejezete, míg a rendezést az új játékszerre rácsodálkozó naiv lelkesedés hatja
át. Utóbbi nyertese Kardos Sándor operatőr, aki talán más, tapasztaltabb
rendezők mellett kevésbé engedhetné szabadon vizuális fantáziáját. Itt viszont
a történet nyitányában harmincas évekbeli archívokat montíroz össze saját
felvételekkel, sőt még Szőts István Emberek
a havason című filmjének híres vonatjelenetébe is „beleforgat”. A „szegény
ember történelmi filmje” ez, amikor a szükségből erény kovácsolódik, s a
kreativitás felülkerekedik a pénzügyi korlátokon.
A
tanítványok tehát történelmi film, a
második világháború előestéjén indul, s egy akkortájt teljességgel ismeretlen,
elfeledett társadalomtudományi kísérlet körül bonyolódik. A Dr. Szaniszló
József emlékirata nyomán készült forgatókönyv a tanyáról a fővárosba kerülő
ifjú egyetemista nézőpontjából meséli el Magyary Zoltán professzor küzdelmét az
ország közigazgatási reformjáért, csatáját Teleki Pál miniszterelnökkel, aki
politikát gyanít – legyen az kommunista vagy náci – a professzor szigorúan
szakmai programjában. A háború aztán elsöpör mindent: Teleki öngyilkos lesz, a
szakmai programon pedig valóban felülkerekedik a politika – s az ország
modernizációja 1945 után is elmarad. Ez azonban már senkit sem érdekel – erről
tanúskodik a történelmi jelenetekkel párhuzamosan szerkesztett jelen idejű
szál, amelyben az idős Szaniszló-alteregót látjuk a fiával: egy társadalmi
utópia utolsó képviselőjét a megvalósult disztópia közönyös ifjú nemzedékének
árnyékában.
Bereményi szerzői látásmódja két
aspektusban is eltér a korabeli filmek általános történelemképétől. Egyrészt
olyan összefüggésekre világít rá, amelyek kevéssé állnak a figyelem fókuszában,
s ezáltal másfajta rálátásunk lesz az ismert folyamatokra. A tanítványokban mindez a szakértelem vs. politika konfliktusában
fogalmazódik meg máig, azaz a film elkészítését (meg a rendszerváltozást)
követő harminc esztendőre érvényes módon. A másik aspektus a történelmi
tanulság egyértelműsítése, azaz a múlt meghosszabbítása a fakó jelenig. Az utód
flegma közönye nem hagy kétséget afelől, miféle tanítványok vagyunk mi itt és
most: rosszak.
Extra: Az
elsőfilm édessége – Fazekas Eszter beszélgetése Bereményi Gézával és Kardos
Sándorral (MaNDA, 2015, 50’).
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 87 átlag: 5.68 |
|
|
|
|