KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/február
• Bereményi Géza: A rácson innen és túl Vasárnapi szülők
• Kardos István: Hatszor szökött, mindig egyedül Jegyzetek a Vasárnapi szülők forgatókönyvéhez
• N. N.: A magyar film – ma
• Lukácsy Sándor: Kaland, terror, történelem? Élve vagy halva
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: „Itt fölfelé haladunk, bukásról bukásra” Nyugatnémet filmhét Budapesten
• N. N.: A Nyugatnémet Filmhét filmjei
• Papp Zsolt: Frau Bundesrepublik Maria Braun házassága

• Petrovics Emil: Köszönet Bergmannak Varázsfuvola
• Dániel Ferenc: Öt kis tézis a kalandfilmről
• Pošová Kateřina: „Mindenkinek joga, hogy felnőttnek tekintsék” Prágai beszélgetés Vera Chytilovával
• Takács Ferenc: Antizarándok és sci-fi hős AZ ötös számú vágóhíd
• Hegedűs Tibor: Igazi férfit és szerelmet Asszony, férj nélkül
• Presser Gábor: Mert a filmzenét többen írják
• Báron György: A svéd lelkifurdalás Stockholmi beszámoló
LÁTTUK MÉG
• Loránd Gábor: Pantaleón és a hölgyvendégek
• Molnár Gál Péter: Fedora
• Sólyom András: A madarak is, a méhek is...
• Loránd Gábor: Vállalom, főnök
• Veress József: Karrier
• Koltai Ágnes: A fekete halál
• Bikácsy Gergely: Egy egészen kicsi kispolgár
• Zalán Vince: Skalpvadászok
• Galgóczy Judit: A halott vissztér
• Bikácsy Gergely: Megközelítések
• Bende Monika: Oké, spanyolok
• Csala Károly: Irány: Belgrád!

• Ciment Michel: Ihlet és áporodotság
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Kijön a tévé
• Ökrös László: Ezer év Újra a képernyőn
• Juhász István: Jutalomjáték Nicolaj: Holtodiglan
• Kristóf Attila: Vérrel, verítékkel Humor a tévében 2.
• Molnár Gál Péter: Nekrológszerű előszó egy Jean Gabin-sorozathoz
• N. N.: Mutatóujj
KÖNYV
• Pörös Géza: A válogatás zavarai Az Ötlettől a filmig újabb köteteiből
• Csala Károly: Szovjet kismonográfia Kovács Andrásról
POSTA
• N. N.: Posta

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Picasso kalandjai

Soós Tamás Dénes

Picassos äventyr – svéd, 1978. Rendezte: Tage Danielsson. Szereplők: Gösta Ekman Jr., Hans Alfredson, Lena Olin. Forgalmazó: Annex Total. 110 perc.

A film, melynek anarchikus pimaszságára, lázálomszerű abszurditására Mel Brooks csak törekedni tudott – Woody Allen hasonló tőről metszett időskori estikéjét, az Éjfél Párizsban-t pedig nem is érdemes egy lapon emlegetni vele. A Picasso kalandjai lassan félszázados, de filmélményként továbbra is üdít – még ha nem is olyan genial, mint magyarországi kultusza tartja róla. Titka, hogy a Chaplin Diktátorára emlékeztető tabudöntögető hangnem ügyesen keveredik benne a Marx fivérek-féle őrült bohózattal. Tage Danielsson, Hans Alfredson és Gösta Ekman (a némafilmsztár unokája) Picasso életét „művészburleszkként” dolgozta fel, az életrajzot csupán ugródeszkának használva, amelyről a századelő bohém művészvilágának szatírájától egészen az alkotásból árucikket gyártó művészetipar kritikájáig jutottak el.

A Picasso kalandjai biopic-paródiának is elsőrangú. Az életrajzi filmek túl kompakt karakterjellemzése, hamis díszletvilága, vagy a zseni különlegesnek mondott, valójában banális hétköznapjai – mind-mind humoros riposztot kap. Ahogy a (korabeli) nemzeti sztereotípiák is: a spanyolul, angolul, németül, franciául stb. megszólaló színészek a nemzetiségre jellemző, humoros halandzsanyelven beszélnek (szinkron és felirat nélkül), de nem a félreértések, hanem az emberi kommunikáció nehézségének komédiáját játsszák. A legjobban az amerikaiaknak szúrnak oda, akiknél a harmincas években nem alkohol-, hanem művészettilalmat vezetnek be – a New Yorkba keveredő Picasso illegális csehókban ad túl a képein, mivel a művészet az amerikaiak szerint öl, butít és nyomorba dönt (különösen találó a szatíra, ha hozzáfűzzük: a 92 percesre kurtított amerikai verzióból az egész epizódot kicenzúrázták).

A gegek színvonala ugyan ingadozik, de a gyenge szó- („Toklas, be talkless”) és a túl száraz favicceket rendre feledteti, ahogy a svéd Monty Pythonok polgárt pukkasztanak, még ha esetünkben művészekről is van szó. A művészettörténeti irányzatokra és hírességekre (kötögető Hemingway, férfi színész által játszott Gertrude Stein) tett utalások finom intellektuális humora az, amit méltatlanul keveset emlegetnek a film kapcsán. Ám a XXI. században ez a Picasso kalandjai befogadásának egyik nehézsége is – művészeti hivatkozásai már nem olyan közérthetőek, mint negyven évvel ezelőtt. De ez nem a filmet, hanem a magyar oktatást minősíti.

Extrák: A DVD-n a film digitálisan felújított változata látható. Az extrák között helyet kapott egy 45 perces dokumentumfilm is Picasso és a nők címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12238