KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/június
• Zsugán István: A filmnyelvi kísérletektől az új-narrativitásig Beszélgetés Bódy Gáborral a Nárcisz és Psyché készítése közben
• Faragó Vilmos: Kócsag jelenti Kojak Budapesten
• Kézdi-Kovács Zsolt: Filmes és mozis Georg Höllering (1898–1980)
VITA
• Lázár István: Czink Bélának van arca Vita filmjelenségekről – s még valamiről
• Galsai Pongrác: Lázár Istvánnal...
• Csala Károly: Ki mondta, hogy nincs arca...

• Hegedűs Zoltán: Felelet nincs Talán az ördög
• Almási Miklós: „Aki ezt olvassa, hüje” American Graffiti
• Béládi Miklós: Valamiért, valami mellett, valami ellen Filmstúdiók: számvetés és önértékelés III.
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Derűs családi katasztrófák Dusanbe
• Bikácsy Gergely: A képzelet igazsága Lille

• Bikácsy Gergely: A született szemüveges Annie Hall
• N. N.: Woody Allen filmjei
• Molnár Gál Péter: Buster Keaton, Beckett bohóca
• Robinson David: Mozi-isten Indiában
• Hegyi Gyula: „Kultúrát istállóban nem terjeszthetünk”
LÁTTUK MÉG
• Veress József: Ászja
• Kulcsár Mária: Kicsi a kocsi, de erős
• Nagy András: Hajadon feleség
• Kulcsár Mária: Anton, a varázsló
• Bognár Éva: Halló, Kecskeszakáll!
• Hegedűs Tibor: A csendestárs
• Schéry András: Világvége közös ágyunkban
• Koltai Ágnes: Az egyik énekel, a másik nem
• Hegyi Gyula: Gyermekkorom kenyere
• Harmat György: Egy másik férfi és egy másik nő
• Józsa György Gábor: Szekfű vodkával
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Az „életszerűség” – és ami előtte van A televízió és a dokumentumjátékfilm
• Berkes Erzsébet: Litera-túra a képernyőn Irodalmi barangolások
• Ökrös László: Tévét néznek a tévében Adáshiba
• Kerényi Mária: A látvány: varázslat Beszélgetés Balassa Sándorral
TÉVÉMOZI
• Molnár Gál Péter: Iszákosok utcája
• Molnár Gál Péter: Szakadék
• Zalán Vince: Amerikai anzix
TELEVÍZÓ
• Gambetti Giacomo: Pártok, csatornák, jogszabályok Az olasz televízió
KÖNYV
• Beke László: „...Van saját Moholy-Nagy örökségünk”
• Máriássy Judit: Filmszínészek?
• Bádonfai Gábor: Olasz kismonográfia – magyar rendezőről
POSTA
• N. N.: Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

X-Men: Az eljövendő múlt napjai

Kránicz Bence

X-Men: Days of Future Past – amerikai, 2014. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Chris Claremont története alapján Matthew Vaughn, Jane Goldman és Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sige. Zene: John Ottman. Szereplők: Hugh Jackman (Logan), James McAvoy (Xavier), Michael Fassbender (Magneto), Jennifer Lawrence (Raven), Nicholas Hoult (Hank). Gyártó: Marvel Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.

Az első két X-Men filmet rendező Bryan Singer idén visszavette a széria karmesteri pálcáját, hogy közös nevezőre hozza az eredeti trilógia és a múltban játszódó Az elsők univerzumát. Ám hiába indul a cselekmény az apokaliptikus közeljövőben, az idős Xavier professzor és tanítványai főleg a rajongók kedvéért tűnnek fel, ellentétben az X-Men képregények pápájaként tisztelt Chris Claremont alapsztorijával, ahol mind az őrrobotokkal való háborúskodás, mind a múltbéli merénylet megakadályozása érdekében bevetett időutazás körülményei bővebben ki vannak fejtve – a film megértését nehezíti, hogy minderre vonatkozóan csak elnagyolt jelzéseket kapunk.

A régi gárdából egyedül Logannek jut komolyabb szerep: most az egykor forrófejű kívülálló kerül mentorszerepbe, vagyis az alkotók is felismerték, hogy Hugh Jackman nehezen leplezhető öregedésére illik reflektálni – a fiatal mutánsokat játszó intellektuális sztárok (McAvoy, Fassbender, Lawrence) viszont erőlködés nélkül viszik a vállukon a produkciót. A kulisszaként megjelenő hetvenes évek világa újra azt a retró-vonzerőt képes nyújtani a nézőnek, mint Az elsők, másrészt, a tisztességtelen politikai machinációk és összeesküvések évtizedéről lévén szó, találó hátteret képez a mutánskrónikákat hitelesítő, egyfajta alternatív történelemképet felmutató franchise-építési stratégiához. Vagyis a történelem átírásának feladata kétszeresen a film tétjévé válik: az X-Ment hadba küldő Fox stúdiónak úgy sikerülhet felvennie a kesztyűt a keresztutalásokkal építkező Marvel-filmekkel, hogy hőseit gondosan integrálja a hidegháborús múlt sorsfordító eseményeibe, mintha Magneto, Xavier és a többiek mindig is velünk lettek volna. Mindez szerencsésen együtt jár azzal az érezhető törekvéssel, hogy ne a látványos akciókon, hanem a karakterek lassan megérő döntésein múljon a játszma végkimenetele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11906