KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

        
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ízek, imák, szerelmek

Tüske Zsuzsanna

Eat Pray Love – amerikai, 2010. Rendezte: Ryan Murphy. Írta: Ryan Murphy, Jennifer Salt. Kép: Robert Richardson. Zene: Dario Marianelli. Szereplők: Julia Roberts (Elizabeth), James Franco (David), Javier Bardem (Felipe), Billy Crudup (Steven), Richard Jenkins (Richard). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a papírra vagy színpadra álmodott, távoli tájakon beteljesített önmegvalósítási akciók végső formájukat szinte minden esetben a gyöngyvásznon alkalmazott, ragyogó színek és fények segítségével nyerik el. A témát női főhősök használata alapján továbbszűkítve, már a 80-as évekből is találunk példát az önmagát Görögországban megtaláló középkorú háziasszony, Shirley Valentine személyében, de az Ízek, imák, szerelmek közelebbi rokonának mégis a Napsütötte Toszkána tekinthető. Ryan Murphy filmje ugyancsak sikerregény nyomán készült, de míg a 2003-as előd esetében az alkotók drasztikus főhőscserét, dramaturgiai és hangsúlyváltásokat alkalmaztak, Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regényének kamerával festett alakja kitart a szöveghűség mellett. A középpontban ezúttal is egy válási viharból kikeveredett írónő áll, aki egy újabb, fájdalmas eszmélést hátrahagyva az utolsó falatig kiélvezett, ínycsiklandozó ételeken, valamint a meditáción és az imákon keresztül próbálja meglelni lelki békéjét. Útja Olaszországból, Indián át Baliig vezet, ahol nem csak a végső egyensúly, de egy nem várt szerelem reménye is felcsillan számára.

Ryan Murphy (Kés, villa olló), amellett, hogy újabb epizóddal egészíti ki a férfiakhoz idomulás csapdájába szorult nő figurájára épülő Julia Roberts-perszóna történetét, ügyesen állítja az érzékletesség, illetve érzékiség szolgálatába a filmes eszköztárat. A frappáns szereplőválasztásnak és a finom vonalvezetéssel alakított dramaturgiának köszönhetően melegséggel telik meg a történet, amelynek méltatott eredetije – minden mélyre hatónak, vagy találónak szánt megnyilatkozása ellenére – még tárgyilagosabbnak és leíróbb jellegűnek tűnik vászonra született alteregója mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10360