KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kacsaszezon

Vajda Judit

 

Mi történik, ha két tizennégy éves gyerek szülők nélkül marad egy kis pénzzel, finomságokkal és videojátékkal felszerelkezve? Nem nehéz elképzelni. Na de mi van akkor, ha elmegy az áram, így a videójátéknak sajnos lőttek? Mert a kóla és a csipsz hamar elfogy, a pizzarendeléssel meg nem sok időt lehet kitölteni. Két ifjú hősünk tehát elkezd veszettül unatkozni, és ennek a folyamatnak lehetünk tanúi másfél órán keresztül.

Nem csoda, hogy mi is hamarosan unatkozni kezdünk, hiszen a két srác a film ideje alatt valóban nem csinál semmit. Még szerencse, hogy van egy szomszéd lány, aki átjön, hogy náluk süssön sütit, na és kapóra jön a pizzafutár is, akit lehet szívatni, és azzal is megy az idő. A pizzás azonban túl jó partner a semmittevéshez, mint ahogy a szomszéd is hamar hozzászokik a jólesően henye környezethez. A nagy semmit időnként az szakítja meg, hogy visszatér az áram, újra kell kezdeni a tortasütést, a film csúcspontja pedig kétségkívül az, hogy ezúttal egy kis cannabis is kerül a sütibe.

Írhatnánk a fiatal színészek dísztelen és hiteles alakításáról (a jelenetek jó része valószínűleg improvizáció volt), de ez sem képes feledtetni a rendező művének ürességét. Bár ez a semmitmondó kamarajáték néhányaknak csakugyan tetszhetett, mivel – egyéb fesztiváldíjai mellett – 2004-ben a legjobb mexikói filmnek választották.

A küldetés, amire Fernando Eimbcke vállalkozott, nem kevesebb, mint hogy a fentebb ismertetett semmit ábrázolja. A semmit viszont – ezt egyre több filmes bizonyítja be, emlékezzünk csak a tavaly bemutatott Nothingra – nem lehet szórakoztatóan, érdekesen vagy tartalmasan ábrázolni. A semmit sehogyan sem lehet ábrázolni, hívhatjuk Semminek is – akkor sem. És az ennek megkísérlésére tett folytonos próbálkozások sajnos nem a filmesek fantáziájáról, hanem éppen ellenkezőleg: fantáziátlanságáról tesznek tanúbizonyságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8245