KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/augusztus
POSTA
• Pandur Kálmán: Különösen kedvelem... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Gnädig Ferencné: Bérletem van... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Pörzse Géza: Lapjuk legfőbb hiányossága... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Kövesi Péter Pál: Számomra érthetetlen... Olvasói levél – Szerkesztői válasz

• Füleki József: Már tudják, de még nem teszik Jegyzetek a „filmes” Miskolc után
• Kulcsár Mária: A gyerekek bennünket is figyelnek Beszélgetés Kézdi-Kovács Zsolttal
VITA
• Boros István: Lent és fent Vita a filmforgalmazásról. Mozi-őrjárat vidéken
• Csepeli György: A filmkultúra ábécéje, s ami utána következik Vita a filmforgalmazásról
ESZMECSERE
• Palotai János: „Rendezni vége közös dolgainkat...”

• Dániel Ferenc: Félsiket szaxofonos, aki nem tör semmit Üvegtörők
• Kövesdi Rózsa: „Ilyen az ember. Egyedüli példány.” Solo Sunny
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Azok a hatvanas évek! Pesaro
• Zsugán István: Mitől hosszú, ami rövid? Annecy

• Ungár Júlia: Narancszabálók, briliánsevők és proletárok Brecht és a film
• Molnár Gál Péter: Egy fodrász-szalon rejtelmei Brecht és a film
• Todero Frigyes: A filmművészet száműzetésbe ment A chilei film 1973 szeptembere után
• N. N.: Chilei filmek 1973 szeptember és 1980 között
LÁTTUK MÉG
• Kovács András Bálint: Nevem: Senki
• Sólyom András: A Olsen-banda boldogul
• Ambrus Katalin: Szerelmeim
• Zsilka László: Édenkert a sikátorban
• Ardai Zoltán: Repülés az űrhajóssal
• Kövesdi Rózsa: A majmok bolygója
• Lajta Gábor: Muppet Show
• Veress József: A kis rendőr nagy napjai
• Képes Júlia: Zugügyvéd zavarban
• Harmat György: Kivégzés hajnalban
• Loránd Gábor: Benzinkutasok az Arany Patkónál
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Látnivalók, tanulnivalókkal Arany Prága
• Glatz Ferenc: Történetírás, képernyő, film Televízió és történelem
KÖNYV
• Koltai Ágnes: A western
• Szilágyi Gábor: Kultúra és film a weimari köztársaságban

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lázadó

Sándor Anna

Insurgent – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Brian Duffield, Akiva Goldsman. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Beatrice), Ansel Elgort (Caleb), Theo James (Four), Kate Winslet (Jeanine). Gyártó: Mandeville Films / Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 119 perc.

Az Éhezők viadala-klónként bemutatkozó A beavatott-trilógia második része a kiválasztottságra és a különlegességre fókuszáló young adult-filmek vegytiszta tételmondatait sűríti két órába. Ez némi távolságtartással felettébb szórakoztató és tanulmányozásra méltó. Az abszurd itt a magát halálosan komolyan vevő forgatókönyv és a filmet a szándékolatlan műfajparódia határára sodró kijelentések között feszül. A zsánerre jellemző témák pedig (a megbocsátani tudás, az önelfogadás fontossága stb.) szemérmetlenül olcsó megoldásokkal tolakodnak elénk.

Pedig az első rész sikere hatására az első két Alkonyat-filmmel befutó Summit Entertainment érzékelhetően több pénzt fektetett a filmbe: az akciójelenetek látványosabbak és lendületesebbek. A történet nem sokkal az előzményeket követően folytatódik. A kasztrendszer belső harcaitól tépázott, posztapokaliptikus Chicagóból elmenekült kis csapat a hippi-amish romantikát idéző „barátságosak” csoportjánál bujkál − majd kényszerül ismét harcra. A papírmasé hősnő és szerelme kalandjai ezúttal azonban a földalatti ellenállási mozgalom feltérképezése és egy rejtélyes doboz köré szerveződnek. Az utóbbiba rejtett üzenet megismerésétől várja kegyetlen akcióinak igazolását ellenfelük, a fasisztoid tudósnő. Itt el lehetne tűnődni akár gender kérdéseken is. Például azon, hogyan tolja A lázadó még nőközpontúbb irányba a mainstream young adult disztopikus filmet. A tiszta szívvel elkötelezett, illetve az elvetemültebb YA-rajongók közé ékelődött egyszeri néző viszont csak az Éhezők viadala minden ízében leegyszerűsített, tévés verzióját kapja. Ám ennél a (részben) hasonló műfajú The 100 című sorozat is bevállalósabb − és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12232