KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/október
JEGYZET
• Koltai Ágnes: Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Létay Vera: Csak kézfogás Mephisto
• Zalán Vince: Szemben a történelemmel Ideiglenes paradicsom
• Ágh Attila: Mit ér a néptanító, ha magyar? Sára Sándor dokumentumfilmjéről
• Koltai Ágnes: Rubljov és gőzgép Világot teremtők
• Kulcsár Mária: Kabala és Facsiga Forgatási napló
• Báron György: „Holnapja nincs ez éjnek...” Éjszaka külsőben
• Takács Ferenc: Filmklisé és realizmus Kék gallér
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Gazdag Gyula: Ki hallgat ma vonósnégyeseket? Otar Joszeliani
• N. N.: Otar Joszeliani filmjei

• Molnár Gál Péter: Az emberarcú vámpír Drakula és Nosferatu
VITA
• Császár Ferenc: Filmreformra van szükség! Vita a filmforgalmazásról

• Bársony Éva: 30 éves a magyar szinkron
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Történelem az arénában Pula
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Ratataplan
• Ardai Zoltán: Lidérces álmok
• Barna Márta: Fészek a szélben
• Harmat György: P. S., a avagy a könnyelműség határai
• Deli Bálint Attila: Rendőrök háborúja
• Loránd Gábor: Őrült napok
• Ardai Zoltán: ...és megint dühbe jövünk
• Képes Júlia: Zűrzavar a fellegekben
• Gáti Péter: A kölcsönkért gyufa
• Koltai Ágnes: Zsaru vagy csirkefogó?
TELEVÍZÓ
• Lukácsy Sándor: Mikrotársadalom vagy történelem? Zokogó majom
• Csala Károly: Televízió, novellaosztály
• Domonkos László: Empátia, telefonnal
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Az értelmezhetőség határai
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Neveletlenek
• Karcsai Kulcsár István: A folyó vonala

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gianni és a nők

Vajda Judit

Gianni e le donne – olasz, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Írta: Gianni de Gregorio és Valerio Attanasio. Kép: Gogo Bianchi. Zene: Ratchev és Carratello. Szereplők: Gianni di Gregorio (Gianni), Valeria de Franciscis (Anya), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Elisabeta Piccolomini. Gyártó: Isaria Productions / BiBi Film / RAI Cinema. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 90 perc.

A rendezői pályát a 2008-as Vénasszonyok nyarával közel hatvanévesen megkezdő olasz Gianni Di Gregorio (mellesleg a Gomorra című maffiatabló társ-forgatókönyvírója) mintha már eddigi két direktori munkájával egy határozott szerzői életművet építgetne. A kényszerből „háztáji” idősek otthonát (pontosabban kizárólag idős nénik otthonát) nyitó öreglegény története után az alkotó ismét a nők bűvkörében mozog – csak a nem éppen nézőcsalogató kilencvenen felüli mammák után ezúttal mindenféle korosztály előkerül.

A Gianni és a nők főhősét ugyanis (akit az előző filmhez hasonlóan a rendező maga játszik) körülveszik a lányok-asszonyok: lányán és feleségén kívül ott van még 95 éves, meglehetősen kezelhetetlen anyukája, az őt ápoló bájos bejárónő, a szomszédban lakó csábító kutyatulajdonos és a mindenféle rendű és rangú barátnék. Gianni élete pedig nem szól másról, mint hogy őket kiszolgálja és körülugrálja. Hogy ez lehetne fordítva is, arra egy barátja megjegyzése ébreszti rá a férfit, aki ettől kezdve mindent elkövet, hogy a helyzet megváltozzon, ám ez csak nem akar összejönni.

A kissé széttartó és helyenként enyhén irritáló Vénasszonyok nyara után a Gianni és a nők sokkal inkább közönségbarát darab, mely miközben az alkotói oeuvre-t építi, azért elsősorban megmarad könnyed komédiának olyan klasszikus vígjátéki szituációkkal, mint a potya pásztorórában – mindhiába – reménykedő öregurak, a sokat ígérő randevúra malomkeréknyi virágcsokorral érkező, ám végül hoppon maradó hős, vagy az elcserélt italtól véletlenül az eszméletvesztésig bóduló férfi esete. Gianni Di Gregorio alkotása (melyben sokatmondó, hogy a karakterek és az őket megformáló színészek keresztneve minden esetben megegyezik) emellett könnyedén és szellemesen beszél öregségről, öregedésről és vágyakról, ráadásul olyan imádnivaló a befejezése, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10677