KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/október
KRÓNIKA
• N. N.: Országos Közművelődési Filmfórum Kecskeméten
POSTA
• Németh Zoltán: Hol vetítik a klasszikusokat? Olvasói levél
• A szerkesztőség : Hol vetítik a klasszikusokat? Válasz

• Pörös Géza: Teremtő ízlés Időszerű beszélgetések a filmklubmozgalomról
PRO ÉS KONTRA
• Báron György: Nehéz szerelem Egymásra nézve
• Spiró György: Kikacsintva Egymásra nézve

• Csala Károly: Egy műfaj jelzései Vörös föld
• Székely András: Jelenetek egy kényszerházasságból Suli-buli
• Bársony Éva: Forgatókönyv-vezénylés Beszélgetés Simó Sándorral
VITA
• Szabó B. István: Mit és hogyan? Vita a forgatókönyvről

• Zalán Vince: Aki többet követelt az élettől, mint vajaskenyeret Noteszlapok Rainer Werner Fassbinderről
• N. N.: Rainder Werner Fassbinder filmjei
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Az ember és a történelem Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Adj, amit adhatsz
• Jakubovits Anna: Szenvedünk a kamaszkortól
• Lajta Gábor: Montiel özvegye
• Deli Bálint Attila: Újra vissza
• Ardai Zoltán: Pucéran és szabadon
• Harmat György: Hová tűnt Agatha Christie?
• Hollós László: Helyre vagy befutóra
• Greskovits Béla: Az ítélet: halál
• Varga András: Kilenctől ötig
• Zsilka László: Bajtársak
TELEVÍZÓ
• Boros István: „BBC” Budapest Beszélgetés Benda Lászlóval, baló Györggyel és Chrudinák Alajosal
• Csepeli György: ... et circenses A televíziós szórakoztatásról
• Kőháti Zsolt: Bevallani a múltat Tanúkihallgatás
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Filmes könyvek közt Rómában

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi vámpírok

Baski Sándor

What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.

A vérszívások közti, öröklétig tartó holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők), családról (Vámpírok, Byzantium), mester és tanítvány viszonyról (Interjú a vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt) vagy komplett alternatív társadalomról (True Blood, Alkonyat).

A természetükből adódóan antiszociális rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása is lehet, ahogy azt az Addams Family alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a nagyjátékfilm, hanem A hivatal által kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják. Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető: epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12223