KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1983/július
• Deák Tamás: A csellengő múzsa nyomában
• Zsugán István: Az emberi agyak „karbantartása” Beszélgetés Dárday Istvánnal és Szalai Györgyivel
• Hegyi Lóránd: film/művészet Kiállítás a magyar kísérleti film történetéről
• Szilágyi Ákos: A felszabadulás melankóliája Erde ballada
• Kovács András Bálint: A megrendült bizonyosság Szűzforrás
• Bikácsy Gergely: Cassavetes, a túlélő Férjek
• Fáber András: Fantômas, avagy egy mítosz elemzése
• N. N.: Fantômas-filmográfia
LÁTTUK MÉG
• Molnár Gál Péter: Egy szoknya, egy nadrág
• Ardai Zoltán: Johohoho
• Koltai Ágnes: Éjszaka az éterben
• Ardai Zoltán: Gyerekek a Kék-tó hegyéről
• Zoltán Katalin: Őrizetbevétel
• Hollós László: Zsákutca
• Harmat György: Jöttmentek
• Szentistványi Rita: Nem akarok felnőni
• Barna Imre: Jézus Krisztus Szupersztár
• Simándi Júlia: Bűnös életem
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: A versenyképes ember
• Faragó Vilmos: A dilettantizmus anatómiája Foltýn zeneszerző élete és munkássága
• Kerényi Mária: Muzsika és képernyő Beszélgetés Czigány Györggyel
KÖNYV
• Antal István: Anger és a fehér elefántok
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A halál ideje

Tamás Amaryllis

A film forgatókönyvét Gabriel García Márquez írta, aki az 1986-ban megalakult Fundación Nuevo Cine Latinoamerico elnöke is egyben. Ez a társulat nemcsak a latin-amerikai kultúra újraélesztéséért bont zászlót, hanem „olyan filmeket akar forgatni, amelyek, mint a költészet és az irodalom, hozzájárulnak az egyetemes kultúrához”.

A halál ideje – európai és mai szemmel nézve – Julian Trueba téveszméjének végzetes kiterebélyesedését és a paranoid „fertőződés” révén egy egész kis közösség életének zátonyra futását ábrázolja. Jorge Ali Triana rendezésében egy ma is eleven, mágikus világ tárul elénk, és mint gyermekkorunkban, ismét átélhetjük a távoli múlt hiedelmeit, szokásait s a mai primitívekéit. Julian Trueba átkozott öröksége: 18 év múltán vérbosszút állni apja „gyilkosán”. S bár maga is retteg a bosszútól, képtelen megmásítani azt, amit Lucifer, Belzebub, Sátán, a pokol elöljárói jóváhagytak. Nem lehet mást tenni, mint ami eleve elrendeltetett.

Egy ősi csillaghit szerint az emberi lélek ugyanazokból a részekből készült, mint amelyekből a világlélek. A csillagistenek hozzák létre az embert, aki halála után visszatér csillagához. A csillagok ember tulajdonságúak, az emberek cserébe a létezés teljességét zárhatják magukba, a gonoszságot és a jóságot, a láthatót és a láthatatlant, az életet és a halált. A sorsát méltósággal viselő Juan Sayago (Gustavo Angarita megszenvedett bölcsességet, emberi tartást sugárzó alakítása), a megingathatatlan Julián Trueba és az ártatlan Pedro Trueba egymás vérét ontják – ahogy csillagukban megjósoltatott. De történetük és megpróbáltatásaik itt korántsem érnek véget. Amikor eljön a halál ideje, a napisten – az ősi hit szerint – mindegyiküket csillaggá változtatja, és Ozirisz bírói széke előtt „a kettős igazság csarnokában” szívük a becsületesség mérlegén megmérettetik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5018