KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/május
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Afrikai filmhét

• A szerkesztőség : BBS
• Báron György: Kor-körképek Jegyzetek a Balázs Béla Stúdió új filmjeiről
• Tábor Ádám: Egy fény-érzékeny film Ex-kódex
• Kovács András Bálint: Utazás a filmképben Timár Péter etűdjeiről
• Szilágyi Ákos: Szentimentális archeológia „Sír. lobog a szeretet...”
• Koltai Tamás: Akárhol Európában Sortűz egy fekete bivalyért
• Zsugán István: Kőbánya, Montparnasse, Budapest Beszélgetés Szabó Lászlóval
• Székely Gabriella: Házikabát és tornacipő Uramisten
• Ardai Zoltán: Háttér, arcképpel Eszterlánc
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Csala Károly: Profán próféta Tengiz Abuladze

• Barna Imre: Alex a Paradicsomban Flashdance
• Fáber András: Lassan, énekelve Merguerite Duras és a filmpróza
• N. N.: Marguerite Duras filmjei
LÁTTUK MÉG
• Bérczes László: Lebegés
• Boros József: A föld fia
• Gáti Péter: Madonna, milyen csendes az este
• Hegyi Gyula: Tudom, hogy tudod, hogy tudom
• Koltai Ágnes: Kizökkent világ
• Schreiber László: A tej színe
• Harmat György: Maraton életre-halálra
• Sneé Péter: Menekülés a győzelembe
• Kapecz Zsuzsa: Anna Pavlova
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A történelem dramaturgiája Széchenyi napjai
• Reményi József Tamás: Tizenkét kérdőjel A Fiatal Művészek Stúdiójának filmjeiről
KÖNYV
• Koltai Ágnes: Így filmeztek ti

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Picasso kalandjai

Soós Tamás Dénes

Picassos äventyr – svéd, 1978. Rendezte: Tage Danielsson. Szereplők: Gösta Ekman Jr., Hans Alfredson, Lena Olin. Forgalmazó: Annex Total. 110 perc.

A film, melynek anarchikus pimaszságára, lázálomszerű abszurditására Mel Brooks csak törekedni tudott – Woody Allen hasonló tőről metszett időskori estikéjét, az Éjfél Párizsban-t pedig nem is érdemes egy lapon emlegetni vele. A Picasso kalandjai lassan félszázados, de filmélményként továbbra is üdít – még ha nem is olyan genial, mint magyarországi kultusza tartja róla. Titka, hogy a Chaplin Diktátorára emlékeztető tabudöntögető hangnem ügyesen keveredik benne a Marx fivérek-féle őrült bohózattal. Tage Danielsson, Hans Alfredson és Gösta Ekman (a némafilmsztár unokája) Picasso életét „művészburleszkként” dolgozta fel, az életrajzot csupán ugródeszkának használva, amelyről a századelő bohém művészvilágának szatírájától egészen az alkotásból árucikket gyártó művészetipar kritikájáig jutottak el.

A Picasso kalandjai biopic-paródiának is elsőrangú. Az életrajzi filmek túl kompakt karakterjellemzése, hamis díszletvilága, vagy a zseni különlegesnek mondott, valójában banális hétköznapjai – mind-mind humoros riposztot kap. Ahogy a (korabeli) nemzeti sztereotípiák is: a spanyolul, angolul, németül, franciául stb. megszólaló színészek a nemzetiségre jellemző, humoros halandzsanyelven beszélnek (szinkron és felirat nélkül), de nem a félreértések, hanem az emberi kommunikáció nehézségének komédiáját játsszák. A legjobban az amerikaiaknak szúrnak oda, akiknél a harmincas években nem alkohol-, hanem művészettilalmat vezetnek be – a New Yorkba keveredő Picasso illegális csehókban ad túl a képein, mivel a művészet az amerikaiak szerint öl, butít és nyomorba dönt (különösen találó a szatíra, ha hozzáfűzzük: a 92 percesre kurtított amerikai verzióból az egész epizódot kicenzúrázták).

A gegek színvonala ugyan ingadozik, de a gyenge szó- („Toklas, be talkless”) és a túl száraz favicceket rendre feledteti, ahogy a svéd Monty Pythonok polgárt pukkasztanak, még ha esetünkben művészekről is van szó. A művészettörténeti irányzatokra és hírességekre (kötögető Hemingway, férfi színész által játszott Gertrude Stein) tett utalások finom intellektuális humora az, amit méltatlanul keveset emlegetnek a film kapcsán. Ám a XXI. században ez a Picasso kalandjai befogadásának egyik nehézsége is – művészeti hivatkozásai már nem olyan közérthetőek, mint negyven évvel ezelőtt. De ez nem a filmet, hanem a magyar oktatást minősíti.

Extrák: A DVD-n a film digitálisan felújított változata látható. Az extrák között helyet kapott egy 45 perces dokumentumfilm is Picasso és a nők címmel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12238