KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/augusztus
• Szilágyi Ákos: A film elszakadása
• Schubert Gusztáv: Kis magyar vállalkozás Beszélgetés Erdős Pállal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Tükörjátékok Cannes
• Zilahi Judit: „Nem a nevettetés nehéz” New York-i beszélgetés Woody Allennel
• Koltai Ágnes: A jövő ígérete Oberhausen

• Bikácsy Gergely: A halál legyőzése Cinématographe Lumière
• Lumière Louis: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Lumière Auguste: Kivonat a cinématographe első szabadalmából Cinématographe Lumière
• Xantus János: Hiteles illúzió Cinématographe Lumière
• Esterházy Péter: Mi ez? mi van? mi legyen? mi lehet? A Horus archívum pályázata a Gödöllői Galériában
• Bán András: A forradalom reklámképei A 20-as évek szovjet filmplakátjai a Műcsarnokban
• Kézdi-Kovács Zsolt: Testvérünk, Jarmusch
• Zsombolyai János: Ezer nap fogyókúra
LÁTTUK MÉG
• Bánlaki Viktor: Mit kezdjünk az ördöggel?
• Gáti Péter: A pópa lánya
• Koltai Ágnes: Átlagemberek
• Ardai Zoltán: Éljen D'Artagnan!
• Szkárosi Endre: Önbíráskodás
• Hegyi Gyula: Piszkos munka
• Tóth Péter Pál: Vadlovak
VIDEÓ
• Boros István: A kis-nagy üzlet
TELEVÍZÓ
• Báron György: A zseniális kamasz Kawalerowicz régi filmjei a képernyőn
• Faragó Vilmos: Magándíj, talk-show, aréna Nyári jegyzetek
KÖNYV
• Bársony Éva: Római szalonbeszélgetések
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Kecskeméti Animációs Filmszemle
• Nemessányi Attila: Henri Pialat halálára

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gianni és a nők

Vajda Judit

Gianni e le donne – olasz, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Írta: Gianni de Gregorio és Valerio Attanasio. Kép: Gogo Bianchi. Zene: Ratchev és Carratello. Szereplők: Gianni di Gregorio (Gianni), Valeria de Franciscis (Anya), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Elisabeta Piccolomini. Gyártó: Isaria Productions / BiBi Film / RAI Cinema. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 90 perc.

A rendezői pályát a 2008-as Vénasszonyok nyarával közel hatvanévesen megkezdő olasz Gianni Di Gregorio (mellesleg a Gomorra című maffiatabló társ-forgatókönyvírója) mintha már eddigi két direktori munkájával egy határozott szerzői életművet építgetne. A kényszerből „háztáji” idősek otthonát (pontosabban kizárólag idős nénik otthonát) nyitó öreglegény története után az alkotó ismét a nők bűvkörében mozog – csak a nem éppen nézőcsalogató kilencvenen felüli mammák után ezúttal mindenféle korosztály előkerül.

A Gianni és a nők főhősét ugyanis (akit az előző filmhez hasonlóan a rendező maga játszik) körülveszik a lányok-asszonyok: lányán és feleségén kívül ott van még 95 éves, meglehetősen kezelhetetlen anyukája, az őt ápoló bájos bejárónő, a szomszédban lakó csábító kutyatulajdonos és a mindenféle rendű és rangú barátnék. Gianni élete pedig nem szól másról, mint hogy őket kiszolgálja és körülugrálja. Hogy ez lehetne fordítva is, arra egy barátja megjegyzése ébreszti rá a férfit, aki ettől kezdve mindent elkövet, hogy a helyzet megváltozzon, ám ez csak nem akar összejönni.

A kissé széttartó és helyenként enyhén irritáló Vénasszonyok nyara után a Gianni és a nők sokkal inkább közönségbarát darab, mely miközben az alkotói oeuvre-t építi, azért elsősorban megmarad könnyed komédiának olyan klasszikus vígjátéki szituációkkal, mint a potya pásztorórában – mindhiába – reménykedő öregurak, a sokat ígérő randevúra malomkeréknyi virágcsokorral érkező, ám végül hoppon maradó hős, vagy az elcserélt italtól véletlenül az eszméletvesztésig bóduló férfi esete. Gianni Di Gregorio alkotása (melyben sokatmondó, hogy a karakterek és az őket megformáló színészek keresztneve minden esetben megegyezik) emellett könnyedén és szellemesen beszél öregségről, öregedésről és vágyakról, ráadásul olyan imádnivaló a befejezése, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10677