KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/május
• Márton László: Az együttérzés díszletei Berlin, Alexanderplatz
• Györffy Miklós: Forgatókönyvírók részvénytársasága beszélgetés Michael Töteberggel
• Papp Zsolt: A szubjektív tényező Helke Sander és a nyugatnémet ’68
• N. N.: NSzK filmhét
• Zalán Vince: Péter és Pál Törvénysértés nélkül
• Schubert Gusztáv: A vaskorszak végén Szorításban
• Koltai Ágnes: Görbe folyosók Kiáltás és kiáltás
• Ardai Zoltán: A macska nyolc éve A „csehszlovák új filmről”
FESZTIVÁL
• Fáber András: Mit hoz a szél? Nantes
• Székely Gabriella: Kairó kék bársonya Kairó

• Barna Imre: Nulla rosa est A rózsa neve
• Kovács István: Maradandóság és mulandóság Beszélgetés Andrzej Wajdával
LÁTTUK MÉG
• Faragó Vilmos: Küldetés Evianba
• Nóvé Béla: Zeneszalon
• Báron György: A halálosztó
• Gáti Péter: Más, mint a többi
• Vida János Kvintus: A pokol katonái
• Bikácsy Gergely: A zsaru és a szex
• Biczó Dezső: Califar malma
• Tamás Amaryllis: Ez is elmúlik egyszer
KÖNYV
• Zalán Vince: Mécsláng

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Üldözés a sztyeppén

Schubert Gusztáv

 

Ahmet, a „vörös dzsigit” mintha a Lovashadseregből vágtatott volna át a kazah sztyeppére, hogy leszámoljon a szovjethatalom ellenségeivel. Félelmet és kétségeket nem ismerő kérlelhetetlen harcos, tökéletes fegyver. Hogy történetesen a jó ügyért sújtanak oda vele? Éppen ez az: lehet-e vérrel békességet szerezni, kényszerrel boldogítani; lehet-e az, aki már csak bajtársban és ellenségben tud gondolkodni, egy új, emberibb ethosz hírnöke? Karszakbajev szerint nyilván lehet, hiszen bigottan hithű főhősét követendő példaképpé emeli. Gondolhatjuk: történelmi mércével mér, a helyzet akkor és ott ezt a könyörtelen egyértelműséget követelte meg, nem kérhetjük számon a „kor hősétől” mai eszményeinket. A magam részéről mégis ragaszkodnék a kortárs Babel forradalmat féltő kérdőjeleihez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/02 47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6679