KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1988/december
• Sára Sándor: Fújja a szél, fújja Részletek egy készülő dokumentumfilmből
A FILMVILÁG MOZIJA
• Ágh Attila: A világ segédmunkásai A vasember

• Nóvé Béla: Nyílt levél Winston Smith-hez Ezerkilencszáznyolcvannégy
• Schubert Gusztáv: Angyali kísértetek Rock Térítő
• Fáber András: Isten már nem felel A hajnal
• Fiala János Péter: A denevér röpte Beszélgetés Timár Péterrel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Égi és földi történetek Velence
• Koltai Ágnes: Tigrisbukfenc Figueira da Foz

• Szilágyi Ákos: Sztálini idők mozija 4.
LÁTTUK MÉG
• Barna Imre: A misének vége
• Csantavéri Júlia: Farkaslak
• Báron György: Szomorú érzéketlenség
• Koltai Ágnes: Kisasszonyok I-II.
• Biczó Dezső: A fekete özvegy
• Sajóhelyi Gábor: A velencei nő
• Tamás Amaryllis: Micimackó
• Zsenits Györgyi: Tokyo pop
• Szemadám György: Hová mész, emberke?
KRÓNIKA
• Lányi András: Felsőfokú filmoktatás
• N. N.: Mozgóképelméleti szak
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Oszoli Tamás

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Olvastam lapjuk januári számában Márton László A gumimegváltó című cikkét. E cikk számos hasonlata meghökkentőnek és számomra rejtélyesnek, jó néhány mondatának értelme pedig megfejthetetlennek bizonyult.

…Nem értem, E. T. négyujjúságából miért következik, hogy „hüvelyk és mutatóujja egybeesett, mint a középfelnémetben a dativus és az instrumentalis”. Jobb híján csak arra gondolhatok: a kitűnő szerző mindenáron az olvasó tudtára szeretné adni a középfelnémetben való jártasságát.

…Valósággal főbe sújtott a következő hasonlata: „mindössze másfél tucat szót használ, azt is úgy, mint egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás”. Nem tudom, milyen lehet egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás, azt viszont tudom, hogy az injekciózás és az injektálás között van egy árnyalatnyi jelentéskülönbség.

...Biztos abban a kitűnő szerző, hogy a kultúrafogyasztó tömegek gyűlölik a valóságot, és hogy ez köztudott? Biztos, hogy ezen alapszik a modern szórakoztatóipar? Igaz lenne, hogy az égből régen üstökösök, manapság pedig kisbalták és cigánygyerekek potyognak?

...Kérem, magyarázzák meg nekem, milyen az, ha egy kiskorúsított „konzumálóról” szervetlenül hullanak le a személyiségformáló tényezők, mert ezt én nem tudom elképzelni.

...Amennyiben a T. Szerkesztőség úgy véli, hogy ez a cikk engem felháborított, akkor tévednek, bár úgy gondolom, hogy a Szerkesztőség megkövetelhetne munkatársaitól egy bizonyos színvonalat, tekintettel az olvasókra, akik tisztességesen megírt cikkeket szeretnének kapni a pénzükért, és nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Én viszont nagyon jól szórakoztam ezen a cikken: ilyen kitűnő paródiát utoljára akkor élveztem, amikor megnéztem a Ben Hurt. Amennyiben a cikk komoly szándékkal íródott, kérem, válaszoljanak a vele kapcsolatban feltett kérdéseimre, lehetőleg lapjuk hasábjain. E cikk megjelentetése ugyanis szerintem nyilvános vezeklést kíván. Ha pedig paródiáról van szó, akkor kérem, tolmácsolják a kitűnő Márton Lászlónak forró köszönetemet a remek szórakozásért.

 

Oszoli Tamás

Budaörs


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6446