KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/október
KRÓNIKA
• Lőrincz József: Dobrányi Géza (1921-1990)

• Lajta Gábor: Hús és geometria Peter Greenaway szerződése
• György Péter: A Kép és a Hírnév Derek Jarman és a Caravaggio-mítosz
• Kovács András Bálint: A történet nullfoka Távoli hangok, csendes életek
• Cserhalmi György: Barátom, Bódy Gábor
• Csaplár Vilmos: Az a halál nem is igazi halál
• Bársony Éva: Cellatörténetek Beszélgetés Makk Károllyal
• Szilágyi Ákos: Párhuzamos halálrajzok Paradzsanov és Tarkovszkij
KRITIKA
• Fáber András: A tragédia utóérzete Eszterkönyv
• Reményi József Tamás: Szovjet Atlantisz Zéró város; Szolgalélek
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A tű
• Báron György: Szédülés
• Fáber András: Zenélő doboz
• Báron György: A háború áldozatai
• Létay Vera: A philadelphiai zsaru
• Tamás Amaryllis: Titkok háza
• Ardai Zoltán: Metamorfózis
• Szemadám György: Kedvencek temetője
• Kovács András Bálint: Lángoló Mississippi
ELLENFÉNY
• Dániel Ferenc: A láthatatlan film

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Véres karácsony

Sepsi László

The Children – brit, 2009. Rendezte: Tom Shankland. Szereplők: Eva Birthistle, Stephen Campbell Moore, Rachel Shelley. Forgalmazó: Budapest Film. 84 perc.

Az ezredforduló után fellendült brit rémfilm-újhullám alkotói eddig is kivették a részüket a fiatalkorúak és a felnőtt társadalom közti feszültségek taglalásából, a Michael J. Bassetthez vagy Neil Marshallhoz képest kevésbé sztárolt, de emlékezetes zsánermunkákat prezentáló Tom Shankland (w Delta z) és Paul Andrew Williams (Cherry Tree Lane) ezúttal pedig végképp visszakanyarodott a gyerekhorror alműfajának hetvenes évekbeli gyökereihez. Míg az úgymond fősodor egyértelmű társadalmi üzenetként a késő-tinédzserek közül válogatja antagonistáit – lásd a példák sorát az Eden Lake-től a Hívatlanokra adott brit válaszként felfogható Cherry Tree Lane-ig –, a Véres karácsony a legkisebbekkel rémisztget, ezáltal olyan kulcsműveket felidézve, mint a spanyol Who can kill a child? vagy a szégyenteljes szériává terebélyesedett A kukorica gyermekei. Shankland filmjének gyanútlan áldozatai két karácsonyra összeült középosztálybeli család, a lappangó dühkórral fertőzött apróságok mellett megtámogatva egy problémás kamaszlánnyal: az elnyújtottsága ellenére hatásos expozíció a nyüzsgésében is fullasztó családi ünnep frusztráló atmoszféráját játssza ki, megspékelve ezt az apró balesetek sorából épülő folyamatos feszültséggel. Már korábbi filmjeik is bizonyították, hogy sem Shankland, sem pedig a forgatókönyvet jegyző Williams nem riad vissza a zsigeri borzalmak ábrázolásától, így mire néhány súlyosabb sérülés után kiéleződik a konfliktus, a karácsonyi kergetőzést válogatott csonkolások és halálnemek teszik ünnepélyesebbé. A zilált családi viszonyok közepette kontrollálhatatlanná vált porontyok zavaros tekintettel cincálják darabokra mindazt, ami a felnőtt értékrendből még megmaradt – az ötödik parancsolattól a karácsony szentségéig.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10662