KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/november
KRÓNIKA
• Bodor Pál: Bencze Ferenc (1924–1990)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Párhuzamos életrajzok Némafilm
• Sneé Péter: A korlátok felette szükséges voltáról Beszélgetés Xantus Jánossal

• Kozma György: Valahol Warhol
• S. Nagy Katalin: Orosz Madonna Piero della Francesca és a Nosztalgia
FESZTIVÁL
• Ardai Zoltán: Ami biztos Karlovy Vary
KRITIKA
• Bikácsy Gergely: A vereség füstje Szürkület
• Koltai Ágnes: Vágóhidak Szent Györgye Jó estét, Wallenberg úr!
• Zalán Vince: A naivitás botránya Bagdad Café
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bárcsak itt lennél
• Hegyi Gyula: Védtelenek
• Harmat György: Pilátus és a többiek
• Bikácsy Gergely: Az élet egy hosszú, nyugodt folyó
• Hegyi Gyula: És ülünk a fa tetején
• Fáber András: A fekete Tanner
• Szemadám György: Családi ügy
• Tamás Amaryllis: Vakjáték
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Látom, mert mutatják, és nem lehet nem odanézni

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Lázár Istvánnal...

Galsai Pongrác

 

Lázár Istvánnal nincs vitám. Tartalmas cikkéhez csak „mellé írnék’ néhány mondatot.

1. Sajnos filmművészetünkben nem ismeretlen a „kampányszerűség”. A témák, hősök, stílusok megválasztásában is. Ezért sokallottam a tsz-elnökök tavaszi elszaporodását.

2. Az „áldokumentumfilmek” nemében nekem még mindig a Jutalomutazás tetszik leginkább. Dárday István ugyanis e munkájában, a tények meghamisítása nélkül, az iróniáját is élénken működtette. Míg az említett rokonfilmek az objektivitás egyformán tisztességes, meggyőző, de „száraz” stílusában készültek.

3. Kritikáimban mindig fölteszek magamnak egy kimondatlan kérdést. A mű jövőjére vonatkozót. S „natúr” játékfilmjeinknél különösen talányos ez a kérdés. Vajon megőriznek-e annyi valóságot, mint például a filmhíradók? Érvényességüket nem gyöngíti-e el az idővel mind naivabbnak tetsző játék? És nem lesz e bennük több, ha csak históriailag érdekes „valódi”, mint a művészileg „igaz”? Szeretném megnézni ezeket a filmeket egy fiatalember szemével 40 év múlva is.

4. Ami a „malíciámat” illeti? Ez, nem „stílus”. Hanem a világ megítélésével kapcsolatos, sziklaszilárd véleményem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7826