KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/február
• Simándi Júlia: A misszionáriusok nem a piacon vannak Üzletmozi
• Sneé Péter: Magyar bujálkodás
• Kenessei András: Misszionáriusok a piacon Művészmozi
• Zsugán István: Még forr a must Beszélgetés Sára Sándorral
TÖMEGFILM
• Király Jenő: A bűn prófétái Gengsztermítoszok
• N. N.: Gengszterfilmek
• Hirsch Tibor: Amerikai rabló-pandúr Új idők gazemberei

• Zalán Vince: Képek által homályosan Alice a városokban
• Forgách András: Rókalyuk Privát háború
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Caligari előtt Pordenone
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: Bizonytalanságban
• Székely Gabriella: Ga, ga avagy dicsőség a hősöknek
• Hegyi Gyula: Egyenesen át
• Hegyi Gyula: Bal lábam
• Ardai Zoltán: Miss Daisy sofőrje
• Tamás Amaryllis: Játékos végzet
• Tamás Amaryllis: Palimadár
TELEVÍZÓ
• György Péter: A metaforák vége Századvég és televízió
MÉDIA
• Nádasdy Ádám: A hölgy megtette kötelességét Thatcher és a BBC

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Oszoli Tamás

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Olvastam lapjuk januári számában Márton László A gumimegváltó című cikkét. E cikk számos hasonlata meghökkentőnek és számomra rejtélyesnek, jó néhány mondatának értelme pedig megfejthetetlennek bizonyult.

…Nem értem, E. T. négyujjúságából miért következik, hogy „hüvelyk és mutatóujja egybeesett, mint a középfelnémetben a dativus és az instrumentalis”. Jobb híján csak arra gondolhatok: a kitűnő szerző mindenáron az olvasó tudtára szeretné adni a középfelnémetben való jártasságát.

…Valósággal főbe sújtott a következő hasonlata: „mindössze másfél tucat szót használ, azt is úgy, mint egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás”. Nem tudom, milyen lehet egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás, azt viszont tudom, hogy az injekciózás és az injektálás között van egy árnyalatnyi jelentéskülönbség.

...Biztos abban a kitűnő szerző, hogy a kultúrafogyasztó tömegek gyűlölik a valóságot, és hogy ez köztudott? Biztos, hogy ezen alapszik a modern szórakoztatóipar? Igaz lenne, hogy az égből régen üstökösök, manapság pedig kisbalták és cigánygyerekek potyognak?

...Kérem, magyarázzák meg nekem, milyen az, ha egy kiskorúsított „konzumálóról” szervetlenül hullanak le a személyiségformáló tényezők, mert ezt én nem tudom elképzelni.

...Amennyiben a T. Szerkesztőség úgy véli, hogy ez a cikk engem felháborított, akkor tévednek, bár úgy gondolom, hogy a Szerkesztőség megkövetelhetne munkatársaitól egy bizonyos színvonalat, tekintettel az olvasókra, akik tisztességesen megírt cikkeket szeretnének kapni a pénzükért, és nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Én viszont nagyon jól szórakoztam ezen a cikken: ilyen kitűnő paródiát utoljára akkor élveztem, amikor megnéztem a Ben Hurt. Amennyiben a cikk komoly szándékkal íródott, kérem, válaszoljanak a vele kapcsolatban feltett kérdéseimre, lehetőleg lapjuk hasábjain. E cikk megjelentetése ugyanis szerintem nyilvános vezeklést kíván. Ha pedig paródiáról van szó, akkor kérem, tolmácsolják a kitűnő Márton Lászlónak forró köszönetemet a remek szórakozásért.

 

Oszoli Tamás

Budaörs


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6446