KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/október
MAGYAR MŰHELY
• Turcsányi Sándor: Désiré történelemórái Így néztük mi Jancsó Miklós filmjeit
• Jancsó Miklós: Jancsó Miklós amerikai naplójából

• Kovács András Bálint: Egy meghiúsult beszélgetés története Robert Bresson
HORROR
• Schubert Gusztáv: Az álom napja Stephen King, a rémkirály
• N. N.: Stephen King-adaptációk
• Molnár Gál Péter: Ifjú Frankensteinné Szörnymutációk

• Bakács Tibor Settenkedő: Az ezüstfejű kígyó a farkába harap Andy Warhol filmjei Magyarországon
• Antal István: Bankár és költő Az amerikai kísérletifilm történetéből
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Pannon party Az utolsó nyáron
• Reményi József Tamás: Sem gonoszok, sem ártatlanok Dermedj meg, halj meg, támadj fel!

• Koltai Ágnes: Lenni vagy tenni Luc Besson és a neogiccs
• N. N.: Luc Besson filmjei
LÁTTUK MÉG
• Koltai Ágnes: A legyek ura
• Nagy Gergely: A Hegylakó visszatér
• Turcsányi Sándor: Földönkívüli zsaru
• Tamás Amaryllis: A remény útja
• Fáber András: Holtpont
• Hegyi Gyula: A gyönyör rabjai
• Sneé Péter: Az igazi
• Sneé Péter: Ők is a fejükre estek...
ELLENFÉNY
• Nagy Gergely: Mesék és csodák az én Bagdadomban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Lázár Istvánnal...

Galsai Pongrác

 

Lázár Istvánnal nincs vitám. Tartalmas cikkéhez csak „mellé írnék’ néhány mondatot.

1. Sajnos filmművészetünkben nem ismeretlen a „kampányszerűség”. A témák, hősök, stílusok megválasztásában is. Ezért sokallottam a tsz-elnökök tavaszi elszaporodását.

2. Az „áldokumentumfilmek” nemében nekem még mindig a Jutalomutazás tetszik leginkább. Dárday István ugyanis e munkájában, a tények meghamisítása nélkül, az iróniáját is élénken működtette. Míg az említett rokonfilmek az objektivitás egyformán tisztességes, meggyőző, de „száraz” stílusában készültek.

3. Kritikáimban mindig fölteszek magamnak egy kimondatlan kérdést. A mű jövőjére vonatkozót. S „natúr” játékfilmjeinknél különösen talányos ez a kérdés. Vajon megőriznek-e annyi valóságot, mint például a filmhíradók? Érvényességüket nem gyöngíti-e el az idővel mind naivabbnak tetsző játék? És nem lesz e bennük több, ha csak históriailag érdekes „valódi”, mint a művészileg „igaz”? Szeretném megnézni ezeket a filmeket egy fiatalember szemével 40 év múlva is.

4. Ami a „malíciámat” illeti? Ez, nem „stílus”. Hanem a világ megítélésével kapcsolatos, sziklaszilárd véleményem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7826