KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/február
KRÓNIKA
• N. N.: Joe Pasternak Magyar producer Hollywoodban
• Molnár Gál Péter: Kinski
MAGYAR MŰHELY
• Grunwalsky Ferenc: A barlanglakók élete Képeink története
• Báron György: Sok cinkos van szerte a világon Beszélgetés Konrád Györggyel és Makk Károllyal
• Szomjas György: Roncsfilm Forgatókönyv-részlet
GREENAWAY
• Balassa Péter: Prospero lapozgat és vonul
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Helmer Nóra Hollywoodba megy Greta Garbo
• György Péter: Finom kardigánok Twin Peaks (I-VIII.)
KRITIKA
• Spiró György: Illúziók fogytán A hold hangja
• Márton László: A történelem elvonul Könyörtelen idők
• Békés Pál: Na most mi van? Zsötem

• Kéri László: Pipacsok a fóliában Mi történt velük?
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: A hercegnő és a kobold
• Boros József: Szerelmes szívek
• Békés Pál: Visszakézből
• Turcsányi Sándor: Krumplirózsa
• Koltai Ágnes: Meghalsz újra
• Nagy Gergely: Marhakonzerv akció
ELLENFÉNY
• Kovács András Bálint: A legszomorúbb tévéműsor

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Vita

Lázár Istvánnal...

Galsai Pongrác

 

Lázár Istvánnal nincs vitám. Tartalmas cikkéhez csak „mellé írnék’ néhány mondatot.

1. Sajnos filmművészetünkben nem ismeretlen a „kampányszerűség”. A témák, hősök, stílusok megválasztásában is. Ezért sokallottam a tsz-elnökök tavaszi elszaporodását.

2. Az „áldokumentumfilmek” nemében nekem még mindig a Jutalomutazás tetszik leginkább. Dárday István ugyanis e munkájában, a tények meghamisítása nélkül, az iróniáját is élénken működtette. Míg az említett rokonfilmek az objektivitás egyformán tisztességes, meggyőző, de „száraz” stílusában készültek.

3. Kritikáimban mindig fölteszek magamnak egy kimondatlan kérdést. A mű jövőjére vonatkozót. S „natúr” játékfilmjeinknél különösen talányos ez a kérdés. Vajon megőriznek-e annyi valóságot, mint például a filmhíradók? Érvényességüket nem gyöngíti-e el az idővel mind naivabbnak tetsző játék? És nem lesz e bennük több, ha csak históriailag érdekes „valódi”, mint a művészileg „igaz”? Szeretném megnézni ezeket a filmeket egy fiatalember szemével 40 év múlva is.

4. Ami a „malíciámat” illeti? Ez, nem „stílus”. Hanem a világ megítélésével kapcsolatos, sziklaszilárd véleményem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7826