KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/április
KRÓNIKA
• Dániel Ferenc: Miskin infarktus előtt
FILMSZEMLE
• Mikola Gyöngyi: Napilapok zsellérei Szemle-töredékek
• Ardai Zoltán: Lassú hajó Kína felé Dokumentumszemle
• Kovács András: Párbeszéd a közönséggel A zsűrielnök jegyzetei
• N. N.: A 26. Magyar Filmszemle díjai
• Székely Gabriella: Berend Iván gyémántjai Beszélgetés Simó Sándorral
• Bakács Tibor Settenkedő: És a vonat megy... Beszélgetés Pacskovszky Józseffel
• Bérczes László: Mozi van Lumière-tekercsek
• Bóna László: Jákob oszlopa A kövek üzenete
KRITIKA
• Radnóti Sándor: Weisz Gizella A részleg
• Almási Miklós: Legenda csak egy van Megint Tanú
• Hegyi Gyula: Lefele könnyebb Törvénytelen
• Kovács András Bálint: Az erőszak léhasága Ponyvaregény
• Schubert Gusztáv: A ponyvahősök lázadása Interjú a vámpírral
1895–1995
• Forgács Éva: A megmozdított kép Moholy-Nagy László
• Molnár Gál Péter: Egy ázsiai Párizsban Mozzsukin

• Fáber András: Mozarttól keletre Beszélgetés Lucian Pintiliével
KÖNYV
• Györffy Miklós: Ha én filmlexikont szerkesztenék Lexikon
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Egyszerű emberek
• Fáber András: Zaklatás
• Nagy Gergely: Camilla
• Harmat György: A Maszk
• Sneé Péter: Halálugrás
• Barotányi Zoltán: Parazita
• Turcsányi Sándor: Promenád a gyönyörbe
• Tamás Amaryllis: Egy apáca szerelme

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Meteora

Jankovics Márton

Metéora – görög, 2012. Rendezte: Spiros Stathoulopoulos. Írta: Asimakis Alfa Pagidas. Kép: Spiros Stathoulopoulos. Szereplők: Theo Alexander (Theodoros), Tamila Koulieva (Urania), Giorgos Karakantas (Furulyás), Dimitris Hristidis (Szerzetes). Gyártó: Poliplanity Productions / Essential Filmproduktion. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 82 perc.

 

Hogy Erósz a legnagyobb bajkeverő az istenek közül, azt már az ókori görögök is pontosan tudták. Hatalmát jelzi, hogy még az Olümposzt sóval felhintő kereszténység legaszketikusabb válfajainak sem sikerült őt nyugdíjba kényszerítenie. Ha épp úgy tartja kedve, akár kopár szurdokokon és robosztus kolostorfalakon is könnyedén átlibben, hogy egy mozdulattal romba döntsön teljes életeket, ám közben új, szabadabb távlatokat nyisson a romok fölött.

A Meteora ennek a kettőségnek gyönyörű példázata, egy ortodox szerzetes és egy apáca érzéki románcán keresztül mutatja be a szexuális vágy romboló és felszabadító erejét. Egy ilyen pikáns téma általában könnyen megadja magát a dagályosság vagy az öncélú provokáció csábításának, de Spiros Stathoulopoulos filmje szerencsére távol tartja magát az effajta tévutaktól. Nem olcsó érzelmeket árul, és nem is harsányan ítélkezik, inkább megpróbálja alázatosan feltárni a különös szerelmespár legapróbb lelki rezdüléseit. Csendes, tétova, megbicsaklott gesztusokban feszülnek egymásnak a testet megzabolázó vallási rítusok és a mindent elsöprő testi vágy. Az ég felé törő kopár sziklák szinte erőlködés nélkül szívják fel a szimbolikus tartalmat, a lenyűgöző „holdbéli” táj tűpontosan ábrázolja a tiltott érzelmek és elfojtások topográfiáját. Itt természetes létállapot a lassúság, ami így egy pillanatra sem csap át unalomba. A hosszú beállítások eleve közelítik a cselekmény tempóját a szereplők életritmusához, de az ortodox ikonokat megelevenítő animációs betétek tárják igazán szélesre a világukra nyíló ablakot. Ez a történet ugyanis nem lehetne teljes a spirituális dimenzió megjelenítése nélkül, ami alapjaiban szövi át a szerelmesek mindennapjait. A mozgó szentképek pedig gyönyörűen képezik le ezt a szférát, bátran kitapintva az isteni örökkévalóság és a mulandó vágyakra épülő emberi élet ütközéspontjait. Hisz az ikonnak épp a mozdulatlanság a lényege, a változás teljes hiánya, mely nélkül nincs, nem is lehet tökéletesség. Ám a Meteora hagyománytisztelő, de az aszketizmust bátran kritizáló olvasatában Erósz még az örökkévalóságba merevedett ikonokat is könnyűszerrel mozgásba hozza.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11903