KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
   1995/augusztus
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Lana Turner (1920-1995)
• Szőke András: Kiskáté film-színház- képzőművészeti tábor
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Az ártatlan Cannes
• Kézdi-Kovács Zsolt: Múlt idő van Cannes
• N. N.: A fesztivál díjai Cannes, 1995
GREENAWAY
• Nádasdy Ádám: A költő, a fordító, a rendezője meg a tévéfilmje Dante/Pokol

• Kömlődi Ferenc: Egy európai Twin Peaks Lars von Trier tévésorozata
1895–1995
• Kőniger Miklós: Nyolcvanhárom koffer Dietrich a berlini Gropiushausban
• Bárdos Judit: Ne a színész sírjon Római beszélgetés Perczel Zitával

• Csejdy András: Vér és verejték Brando
LENGYEL FILM
• Antal István: A tükör képe Régi lengyel vizsgafilmek
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Mellé Égi manna
• Lőrincz Éva: Kell-e púder az ombudsnőnek? Női magazinok

• Bíró Péter: Párizs haladóknak Videó
KRITIKA
• Bori Erzsébet: A bűnök edénye Martha
• Turcsányi Sándor: Ed Wood (Miszter) rózsaszínben Csapnivaló
• Hegyi Gyula: Túl a Delfin-zátonyon Muriel esküvője
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Elvarázsolt április
• Báron György: A szörnyeteg
• Fáber András: Miami rapszódia
• Barna György: Kétfejű sárkány
• Tamás Amaryllis: Gyorsabb a halálnál
• Barotányi Zoltán: Airborne
• Harmat György: Az élet mindig drága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Donald kacsa és a többiek

Harmat György

 

A 60-as években láthattunk utoljára Disney-kisfilmeket (többek között az ebben az összeállításban is szereplő Méhecske a tengerparton címűt). 55 éves születésnapján végre ismét megjelent nálunk Mickey egér, „fiatalabb” társaival: Donalddal, Plutóval együtt. Miután végignevettük az – egy kivétellel – ellenállhatatlan darabokat, érdemes elgondolkodnunk azon, mivel bűvölik el bármely felújítás bármely korosztályú nézőjét.

A remekül eltalált komikus karakterekről már sokszor esett szó Disney állatfigurái kapcsán, arról jóval kevesebb, hogy ezek a filmek burleszkek. A rajzfilm alkalmas a tökéletes burleszk létrehozására: könnyedebben tolja el a túlzást az abszurditásig, mint az élőfilm. Megváltoztatja az arányokat (Pluto teste megnyúlik, lelapul; a víz több méter mély mosogatóba csöpög stb.), képi hasonlatokat teremt (a vízcseppek mint pottyanó bombák). A burleszk mindig épített a „megbokrosodott”, élővé vált tárgyak és az ember (Disney állatalakjai emberek!) viszonyának komikumára. Ebben a rajzfilm a tökélyre képes. A fellázadt csónakmotor élőlényként viselkedik, saját akarata van: meghámozza a csónakot, mint egy konzervdobozt a nyitója. (A makrancos gép nem véletlenül juttatja eszünkbe a tömzsi robotot a Csillagok háborújából: Lucas és Spielberg sokat tanultak Disney-től.) Az összeállítás bizonyos gegsorainak ilyen címeket adhatnánk: Pluto és a rugó, Donald és a redőny. Az ötletfüzérek másik típusában komikus figurák kerülnek összetűzésbe egymással: Pluto és a teknős, Donald és a mókusok, Mickey és a fókák. Disney mindkét típusban egyedülálló ügyességgel teremt humort a zene és a mozgás összehangolásából: a csónakmotor éppúgy ritmusra támad, mint az apró, de cseles teknős.

Egyetlen panaszunk van, arról sem Disney tehet: a film feliratos, s ez akkor is baj, ha kevés lenne a dialógus. A szinkront a kicsik kedvéért el kellett volna készíteni. A pontosan kidolgozott kisfilmek ennek ellenére valószínűleg emlékezetesek maradnak számukra is. Akárcsak a legjobb „élő” burleszkek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/01 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6544