KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/július
KRÓNIKA
• N. N.: Szerzőink figyelmébe A gép lelke
• Csantavéri Júlia: Giuseppe De Santis
HORROR
• Takács Ferenc: Százéves a halhatatlan Centenárium
• Stoker Bram: Drakula vendége
• Farkas Jenő: Iliescu kis Drakulája
• N. N.: Drakula-mozi
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Hrabali diszkont Mediawave 97
• Dárdai Zsuzsa: Golfpálya-felkelés Beszélgetés Alanis Obomsawinnal
• Schubert Gusztáv: Lassú tűzön Awara leves
• Báron György: A csíkos ügynök Leptinotarsa
• Csejdy András: Műfajunk: Kortárs giccs Beszélgetés Búzás Mihállyal és Szolnoki Józseffel

• Schubert Gusztáv: A Bastille falfirkái Roland Topor
• Bikácsy Gergely: Malackodás a budoárban Sade márki mozija
MAGYAR FILM
• Sós B. Péter: Önkorlátozás Nincs cenzúra
• Sós B. Péter: Magyar filmjogok: áttekinthetetlen helyzet

• D. Tóth Béla: Miért nem tüntették ki a magyarok Korda Sándort?
• Kelecsényi László: Vágóerkölcsök Szinkronbűnök
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Rá csaj még nem volt ilyen hatással Suttogás
• Nádori Péter: Ostoba barmok Beavis és Butt-head lenyomja Amerikát
• Fábry Sándor: Mindenki másképp csinálja Káma Szútra
FILMZENE
• Fáy Miklós: A nemzeti érzületről
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Nyomul a banda
• Csejdy András: Az Angyal
• Tamás Amaryllis: A nyerő
• Ardai Zoltán: Az Árnyék-összeesküvés
• Vidovszky György: Gyilkos a házban
• Turcsányi Sándor: Légörvény
• Csordás Lajos: Nyerő páros
• Kosztolni Ildikó: Dzsungelből dzsungelbe
• Harmat György: Halálos terápia
INTERNET
• Nyírő András: Agymosakodás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hó az édenkertben

Jankovics Márton

Snow in Paradise – brit, 2015. Rendezte: Andrew Hulme. Írta: Martin Askew. Kép: Mark Wolf. Zene: Kevin Pollard. Szereplők: Frederick Schmidt (Dave), Martin Askew (Jimmy), David Spinx (Micky), Aymen Hamdouchi (Tariq). Gyártó: Ipso Facto Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 108 perc.

 

Legkésőbb Graham Greene óta tudjuk, hogy a kárhozatra ítélt gyilkost csak egy hajszál választja el a szenttől. Ellentétben a kispolgárral, aki komfortos erkölcseivel gondosan elrekeszti magát a valódi spiritualitástól. A Hó az édenkertben fejlődéstörténete újabb példát szolgáltat erre az eretnek tételre, a katolikus teológia helyett az iszlám világképre hangolva át a Brightoni szikla alapképletét. Dave, a pitiáner ám feltörekvő bűnöző hihetetlen ambíciókkal veti bele magát a londoni drogkereskedelem mérsékelten romantikus világába, egy pillanatra sem számolva döntései következményeivel. Mire eljut odáig, hogy megkérdőjelezze korábbi céljait, már réges-rég belegabalyodott kíméletlen nagybátyja alvilági hálózatába. A film erős képi világgal ábrázolja a lassan erjedő vívódást, és a karizmatikus színészeknek is egytől egyig elhisszük bűneiket. Ám sajnos a film dramaturgiája ugyanolyan szétziláltnak bizonyul, mint főhősünk lelke, hisz a forgatókönyvíró pont olyan tehetetlenül sodródik az eseményekkel, mint Dave a filmben.

A feszesség hiánya megbocsájtható volna, ha közben találó epizódjelenetek sorában kapnánk alapos látleletet a karakterről, de ez sem történik meg. A kapkodó, gyorsan felvillantott jelenetek csak felületes benyomást adnak, sosem engednek igazán közel a karakterekhez. A film így egyfelől túl pörgős, másfelől mégsem elég feszes. Ezek a ritmikai problémák azért is meglepőek, mert a Hó az édenkertben-nel rendezőként debütáló Hulme a nem éppen kapkodó elbeszélési módjáról ismert Anton Corbijn vágójaként is dolgozott. Elleshette volna a lassan hömpölygő karakterábrázolás fortélyait a holland mestertől. A két pótapa-figura közti hosszas őrlődés sablonos cselekményszálát szépen oldja a spirituális kérdés előtérbe kerülése, de a fináléban sajnos itt sem bízik Hulme a néző képességeiben: otromba módon a rágja szánkba a végső tanulságot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12233