KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
   1998/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Frank Sinatra 1915–1998

• Schubert Gusztáv: Saint-Just Godard Utcakő és kamera
• Ludassy Mária: Harminc év után Párizsi tavasz
• Tillmann József A.: Dizájn és forradalom Németország '68-ban
• Hirsch Tibor: Kisgenerációk cifra nyomorúsága Jégvihar
MEDIAWAVE
• Kövesdy Gábor: A magyar ugaron Mediawave
• Csejdy András: Tartós hullám Mediawave
• Csejdy András: Kimodva, kimondatlan Beszélgetés Parti Nagy Lajossal

• Takács Ferenc: A Gonosz keresztútja: vámpír-western Vámpírok
• Pápai Zsolt: Mindenszentek éjszakája John Carpenter rémálmai
• N. N.: John Carpenter
• Varró Attila: X-ekták Idegenek az éjszakában
• Ágfalvi Attila: Don Luis esete Vérnősző Barommal és Éneklő Farkasszukával Buñuel és Kékszakáll
• N. N.: Lynch a Filmvilágban
• Horváth Antal Balázs: Johnnie Farragut történetei David Lynch: Hotelszoba
TELEVÍZÓ
• Gombár Csaba: Képszavazás Választási levelek
• Lengyel László: Képszavazás Választási levelek
FESZTIVÁL
• Báron György: A látás tökéletlensége San Francisco
FILMZENE
• Fáy Miklós: M, mint ember Greenaway és Mozart
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Levélpiszok Ponyvalevél
LÁTTUK MÉG
• Csejdy András: Vérfagyasztó
• Halász Tamás: Életre-halálra
• Harmat György: Palmetto
• Hungler Tímea: Vad vágyak
• Petrányi Viktória: Szegény embert az amish húzza
• Vidovszky György: Balkáni törvények
• Tamás Amaryllis: A család szégyenei

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Sanghaj

Tosoki Gyula

Shanghai – amerikai–kínai, 2010. Rendezte: Mikael Hafström. Szereplők: John Cusack, Gong Li, Ken Watanabe, Chow Yun-Fat. Forgalmazó: Pro-Video. 101 perc.

A híres producerek, a sokáig tévedhetetlennek hitt Weinstein fivérek az elmúlt években több balsikerű vállalkozásba fogtak. Jóllehet az Oscar-osztáson változatlanul jól teljesítettek (lásd A király beszédét), de emellett akadt néhány fiaskójuk is: alig ocsúdtak fel abból a sokkból, amit az – egyébként kiváló – A szabadság határai című filmjük piaci fogadtatása szült, máris jött a következő megpróbáltatás. A Sanghaj című monstreprojekttel a Weinstein család és Mikael Hafström vendégdirektor (Könyörtelenek) az ezredforduló Casablancáját kívánta megalkotni, de bizonyos politikai, pénzügyi és – nem utolsósorban – művészi problémák miatt ez nem sikerült.

A film 1941-ben játszódik, amikor Japán már megszállta Kínát, de még nem támadta meg az Egyesült Államokat. Sanghaj afféle területenkívüli státuszt élvez, a szektorokra osztott városban egyszerre képviselteti magát az amerikai, a német és a japán nagypolitika, és az összegubancolódott erővonalakat tovább kuszálja a kínai földalatti ellenállási mozgalom működése. A zűrös viszonyok között egy újságírói álcát öltő amerikai ügynök nyomoz társának halála után, és eközben nem csupán egy világméretű konspirációra lel, de a szerelemre is rátalál. (Megjegyzendő, hogy a csodálatos Gong Li – a nyolcvanas–kilencvenes évek kínai modernizmusának fétisszínésznője – lehengerlő a végzet asszonyaként.)

A Sanghaj legnagyobb erénye a pazar látvány, problémája viszont a nehézkes cselekményvezetés: rendre új és újabb figurák, konfliktusok, motívumok bukkannak fel, és néha komoly gondot jelent eligazodni az események labirintusában. Tudvalevő, hogy a káosz és a zavarodottság ábrázolása nem feltétlenül zavaros és kaotikus ábrázolást kíván meg, a Sanghaj készítői viszont egyes pillanatokban nem tartották magukat ehhez az aranyszabályhoz. Pedig úgy fest, hogy csak néhány mellékszálat meg toldalékfigurát kellett volna kiiktatniuk, és sokkal működőképesebb dramaturgia szerkezetet alkothattak volna. Kevés hiányzott ahhoz, hogy egy moziklasszikust teremtsenek, de végeredményben a Sanghaj nem csak a noir-jellege miatt emlékeztet sokkal inkább Soderbergh ellentmondásos Casablanca-imitációjára (A jó német), mint magára a Casablancára.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10666