KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/május
KRÓNIKA
• Durst György: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Enyedi Ildikó: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Körösi Zoltán: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• Kövesdy Gábor: Javaslat a fiatal filmeseknek kiírandó Bódy Gábor Ösztöndíj megalapítására
• (X) : A Balázs Béla Stúdió története
• (X) : Jack Nicholson filmjei videokazettán
MAGYAR MŰHELY
• Muhi Klára: Yuppie-k legyünk vagy szabadok ...? Fiatal filmesekkel beszélget Grunwalsky Ferenc
• Kövesdy Gábor: És mégsem forog Premier plánban a fiatal filmesek
• Varga Balázs: Külön utakon Elsőfilmek
• Zalán Vince: Öröm-szótár Bóbita

• Szilágyi Ákos: Száz év halál Alekszej German Halott Oroszországa
• Bori Erzsébet: Víziók a lápon Kusturica Balkánja
• Dániel Ferenc: Rom a Drinán Emlékeztető Ivo Andrićért
• Spiró György: Latrok a kereszten Sebek
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: A nagy medve kis fiai Berlin
• N. N.: A 49. Berlini Filmfesztivál díjai

• Földényi F. László: „Berlin a miénk, Juszuf!”… Városfilmek
• Kézdi-Kovács Zsolt: Megtört lendület Késői sorok Kardos Ferencről
MULTIMÉDIA
• Janisch Attila: Álmodjunk-e szupertérhatású digitális Giocondáról? Újrateremtett világok
KRITIKA
• Schubert Gusztáv: Öregember, megnyesett szárnyakkal Kínai védelem
• Nádori Péter: Boldogtalanság plusz Boldogság
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Élet, amiről az angyalok álmodnak
• Bikácsy Gergely: A Vendôme tér asszonya
• Békés Pál: Little Voice
• Békés Pál: Erzsébet
• Harmat György: Központi pályaudvar
• Mátyás Péter: 8mm
• Turcsányi Sándor: Első látásra
• Hungler Tímea: Austin Powers
• Tamás Amaryllis: A velencei kurtizán
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Tiramisu

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi vámpírok

Baski Sándor

What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.

A vérszívások közti, öröklétig tartó holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők), családról (Vámpírok, Byzantium), mester és tanítvány viszonyról (Interjú a vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt) vagy komplett alternatív társadalomról (True Blood, Alkonyat).

A természetükből adódóan antiszociális rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása is lehet, ahogy azt az Addams Family alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a nagyjátékfilm, hanem A hivatal által kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják. Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető: epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12223