KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/július
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Dirk Bogarde (1921–1999)
MAGYAR MŰHELY
• Jeles András: Madár a tükörben
• Janisch Attila: Szavak, képek, terek Film és irodalom
• Bori Erzsébet: Jadviga választása Beszélgetés Deák Krisztinával és Závada Pállal
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan nem Magyar nők filmen
• Schubert Gusztáv: Hűlt hely Magyarország, szerelem
FESZTIVÁL
• Galambos Attila: Női vonalak Nemek és szerepek Kelet-Európában

• Hirsch Tibor: Pőrén, buján, pajkosan Erotika és öncenzúra az ezredfordulón
• Nánay Bence: Hímnem, nőnem Feminista filmelmélet
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: A gépaszony csókja Cyberdámák, robotlányok, virtuálkirálynők

• Gelencsér Gábor: Kortársunk, Eustache Jean Eustache retrospektív
MEDIAWAVE
• Bakács Tibor Settenkedő: Feléből többet Mediawave
• N. N.: Mediawave ’99 díjlista

• Halász Tamás: Test-Tér és Test-Tár Pillanat/Kép
KRITIKA
• Varga Balázs: Fekete mese Pattogatott kukorica
• Vasák Benedek Balázs: Csigidicsá! A Morel fiú

• Békés Pál: Még egy nap a Paradicsomban
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: 10 dolog, amit utálok benned
• Galambos Attila: Slam
• Tamás Amaryllis: Oscar Wilde szerelmei
• Ádám Péter: Kegyetlen játékok
• Köves Gábor: Pókerarcok
• Mátyás Péter: A légiós
• Korcsog Balázs: Briliáns csapda
• Kömlődi Ferenc: A múmia
• Varró Attila: Mimic – A júdás faj
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Requiem a krimiért

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyerekek jól vannak

Alföldi Nóra

­Kids are All Right – amerikai, 2010. Rendezte: Lisa Cholodenko. Írta: Lisa Cholodenko, Stuart Blumberg. Kép: Igor Jadue-Lillo. Zene: Carter Burwell, Nathan Larson, Craig Wedren. Szereplők: Annette Bening (Nic), Julianne Moore (Jules), Mark Ruffalo (Paul), Mia Wasikowska (Joni), Josh Hutcherson (Laser). Gyártó: Mandalay Vision / Antidote. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 106 perc.

Miként ezt a Túl a barátságon vagy a Távol a mennyországtól fogadtatása is bizonyítja, a Gay Pride fénykorának abszolút műfaji győztese a melodráma, mivel a férfi és nő konfliktusán alapuló, jó ideje beszürkült sablonok az új felállások visszásságaival új löketet kapnak. Lassan húsz éve annak, hogy az AIDS-hisztéria elültével a meleglét abszolút polgárjogot nyert; melegnek lenni ma már nem nagy ügy, az identitásválságokon jóformán mindenki túl van, ugyanakkor a filmekben még mindig viszonylag kiaknázatlan, organikus táptalajnak számít a melegházasságok témája.

Az eddig főként csak a West-Hollywood-i leszbikus-feminista közösségben híres-hírhedt Lisa Cholodenko évek óta reprezentálja laza, narancsillatú kaliforniai közegét (lásd a High-Art, és a Laurel Canyon című nagyjátékfilmeket, vagy az L-word címen hat évadot megélt leszbo-sorozatot) – A gyerekek jól vannak című filmjével azonban végleg beemelte ezt az enyhén hippi-mentalitású, bergmanos feszültségeket ezer éve maga mögött hagyó, liberális-értelmiségi fehérnépet a fősodorba. Mindez annak köszönhető, hogy a közönség figyelmét eltereli a szerepzavarokról és témáját általánosabb témába olvasztja. A-kategóriás díjakra felterjesztett filmje szimpla családi dráma, csak éppen „anya, apa, gyerekek” felállás helyett „anya, anya, spermadonor, gyerekek” leosztással funkcionál. Egyik anyu az asztalfőn, a másik a gyerekek között, hosszú hajú mami férfiasan öltözik, de törékeny és töketlen, rövid hajú mami férfias és tökös – a kiegyensúlyozatlan harmóniát a biológiai apa töri meg, ámde férfiként eredendő bűnei, a csábítás és a falkavezéri posztra törekvése miatt ebben a világban bűnhődnie kell.

Cholodenko a zavaros gender-mintákkal csak finoman pacsmagolja össze története hátterét, egyébként kemény vonalvezetéssel, alkalmanként némi gúnnyal pakolja egymás mögé kellemesen kínos pillanatokban bővelkedő jeleneteit, miközben giccses, napfényes beverések csillámlanak kamerájának lencséjén. A gyerekek jól vannak borsos, pikáns, férfiasan tökéletes darab, zavarba ejtő, mint egy gyönyörű transzvesztita az első randin; bizarr és érdekes, valahol kiábrándító is, ámde rendkívül izgalmas.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10596