KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A lázadó

Sándor Anna

Insurgent – amerikai, 2015. Rendezte: Robert Schwentke. Írta: Brian Duffield, Akiva Goldsman. Kép: Florian Ballhaus. Zene: Joseph Trapanese. Szereplők: Shailene Woodley (Beatrice), Ansel Elgort (Caleb), Theo James (Four), Kate Winslet (Jeanine). Gyártó: Mandeville Films / Summit Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 119 perc.

Az Éhezők viadala-klónként bemutatkozó A beavatott-trilógia második része a kiválasztottságra és a különlegességre fókuszáló young adult-filmek vegytiszta tételmondatait sűríti két órába. Ez némi távolságtartással felettébb szórakoztató és tanulmányozásra méltó. Az abszurd itt a magát halálosan komolyan vevő forgatókönyv és a filmet a szándékolatlan műfajparódia határára sodró kijelentések között feszül. A zsánerre jellemző témák pedig (a megbocsátani tudás, az önelfogadás fontossága stb.) szemérmetlenül olcsó megoldásokkal tolakodnak elénk.

Pedig az első rész sikere hatására az első két Alkonyat-filmmel befutó Summit Entertainment érzékelhetően több pénzt fektetett a filmbe: az akciójelenetek látványosabbak és lendületesebbek. A történet nem sokkal az előzményeket követően folytatódik. A kasztrendszer belső harcaitól tépázott, posztapokaliptikus Chicagóból elmenekült kis csapat a hippi-amish romantikát idéző „barátságosak” csoportjánál bujkál − majd kényszerül ismét harcra. A papírmasé hősnő és szerelme kalandjai ezúttal azonban a földalatti ellenállási mozgalom feltérképezése és egy rejtélyes doboz köré szerveződnek. Az utóbbiba rejtett üzenet megismerésétől várja kegyetlen akcióinak igazolását ellenfelük, a fasisztoid tudósnő. Itt el lehetne tűnődni akár gender kérdéseken is. Például azon, hogyan tolja A lázadó még nőközpontúbb irányba a mainstream young adult disztopikus filmet. A tiszta szívvel elkötelezett, illetve az elvetemültebb YA-rajongók közé ékelődött egyszeri néző viszont csak az Éhezők viadala minden ízében leegyszerűsített, tévés verzióját kapja. Ám ennél a (részben) hasonló műfajú The 100 című sorozat is bevállalósabb − és őszintébb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12232