KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rekviem egy macskáért

Roboz Gábor


Murder of a Cat – amerikai, 2014. Rendezte: Gillian Greene. Írta: Christian Magalhaes és Robert Snow. Kép: Christophe Lanzenberg. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Fran Kranz (Clinton), Nikki Reed (Greta), J. K. Simmons (Hoyle Sheriff), Greg Kinnear (Ford). Gyártó: Seine Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 101 perc.

 

Tényleg egészen minimális elvárásokkal ülhet be az ember egy Rekviem egy macskáért című amerikai filmvígjátékra, amely egy macska meggyilkolása után indult nyomozásról szól, az alkotók azonban meglepő módon még ezeknek sem tudnak megfelelni. Gillian Greene bemutatkozó filmjének főhőse egy huszonéves srác, akiről annyit tudunk meg, hogy az anyja kertvárosi házának pincehelyiségében lakik, tökéletesen életképtelen, és számára Egerész nevű macskája jelent mindent. Röviddel azután, hogy házikedvencét egy reggel holtan, nyíllal a testében találja a házuk előtt, kiderül, hogy a gyakran elkószáló állatot egy vagány lány is birtokolta, és innentől nincs megállás, közös erővel kell felgöngyölíteniük az ügyet.

A forgatókönyvet jegyző Christian Magalhaes és Robert Snow abszolúte semmilyen szinten nem erőltette meg magát: sem a cselekményt, sem a karaktereket nem próbálta meg érdekessé tenni, munkájukat legfeljebb talán akkor tudjuk díjazni, ha valamiféle meta-olvasattal közelítünk hozzá. Mert az még teljesen érthető, hogy a poszteren is feltüntetett hírességek (Simmons, Kinnear) ezúttal egy hakni keretei között vágják a pofákat, viszont a filmbeli whodunit felett két szinten is beazonosíthatunk rejtélyt: egyrészt kérdés, egész pontosan milyen célközönségnek szól ez a film, másrészt az is megfejtésre vár, hogy egy vígjátékként eladott filmben miért nincsenek szellemes jelenetek. Mivel a ripacskodó alakításokon, számtalanszor látott szituációkon, érdektelen sablonfigurákon még mosolyogni is csak nagy erőfeszítések árán lehet, maradnak ezek a járulékos befogadói agytornák, de valószínűtlen, hogy bárki ilyen típusú szórakozásért ül be a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12229