KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/július
KRÓNIKA
• N. N.: Rökk Marika (1914-2004)

• Ardai Zoltán: Negyedik típusú találkozások Jazz és film
• N. N.: Jazzfilmek
• Mátyás Péter: Éjféli szimfónia Jazz-dokumentumok
• Takács Ferenc: Mámor és hamvazószerda Fitzgerald, a jazzkorszak krónikása
MAGYAR MŰHELY
• Bori Erzsébet: Nehéz fiúk klubja Beszélgetés Tarr Bélával
• Szőnyei Tamás: A megvilágosodott Beszélgetés Szemző Tiborral
• Antal István: Lázad a rajz Reisenbüchler Sándor (1935-2004)

• Nevelős Zoltán: Rosszak és csúfak Euro-western
• N. N.: Eurowestern
• Géczi Zoltán: A komponista, aki lelőtte az éneklő cowboyt Morricone westernzenéi
• Kubiszyn Viktor: Közösség elleni izgatás Kult-western: Délidő
HORROR
• Varró Attila: A mi húsunk Zombi genezis
• Hungler Tímea: Halvajárók Romero zombifilmjei
• N. N.: Zombik a vásznon (válogatás)
• Herpai Gergely: Gonosz halottak Zombik a számítógépben
KÖNYV
• Takács Ferenc: Félközelben Magyar filmtörténet – angol optikával
• Veress József: Lengyel-magyar Encyklopedia Kina
FESZTIVÁL
• Matyasovszki József: A szabadgondolkodás plebejus luxusa Hajdúböszörmény
DVD
• Pápai Zsolt: Kertvárosi gótika Peter Bogdanovich: Célpontok
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Társutasfilm retróhangulatban Comandante
• Vaskó Péter: Egy amerikai Páriszban Trója
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Betörő az albérlőm
• Köves Gábor: Wilbur öngyilkos akar lenni
• Pápai Zsolt: Zseton és beton
• Vaskó Péter: Időzavarban
• Varró Attila: Örökség
• Hungler Tímea: A holtak hajnala
• Kis Anna: Chouchou
• Dóka Péter: Shrek 2
• Nevelős Zoltán: A szem

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

X-Men: Az eljövendő múlt napjai

Kránicz Bence

X-Men: Days of Future Past – amerikai, 2014. Rendezte: Bryan Singer. Írta: Chris Claremont története alapján Matthew Vaughn, Jane Goldman és Simon Kinberg. Kép: Newton Thomas Sige. Zene: John Ottman. Szereplők: Hugh Jackman (Logan), James McAvoy (Xavier), Michael Fassbender (Magneto), Jennifer Lawrence (Raven), Nicholas Hoult (Hank). Gyártó: Marvel Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.

Az első két X-Men filmet rendező Bryan Singer idén visszavette a széria karmesteri pálcáját, hogy közös nevezőre hozza az eredeti trilógia és a múltban játszódó Az elsők univerzumát. Ám hiába indul a cselekmény az apokaliptikus közeljövőben, az idős Xavier professzor és tanítványai főleg a rajongók kedvéért tűnnek fel, ellentétben az X-Men képregények pápájaként tisztelt Chris Claremont alapsztorijával, ahol mind az őrrobotokkal való háborúskodás, mind a múltbéli merénylet megakadályozása érdekében bevetett időutazás körülményei bővebben ki vannak fejtve – a film megértését nehezíti, hogy minderre vonatkozóan csak elnagyolt jelzéseket kapunk.

A régi gárdából egyedül Logannek jut komolyabb szerep: most az egykor forrófejű kívülálló kerül mentorszerepbe, vagyis az alkotók is felismerték, hogy Hugh Jackman nehezen leplezhető öregedésére illik reflektálni – a fiatal mutánsokat játszó intellektuális sztárok (McAvoy, Fassbender, Lawrence) viszont erőlködés nélkül viszik a vállukon a produkciót. A kulisszaként megjelenő hetvenes évek világa újra azt a retró-vonzerőt képes nyújtani a nézőnek, mint Az elsők, másrészt, a tisztességtelen politikai machinációk és összeesküvések évtizedéről lévén szó, találó hátteret képez a mutánskrónikákat hitelesítő, egyfajta alternatív történelemképet felmutató franchise-építési stratégiához. Vagyis a történelem átírásának feladata kétszeresen a film tétjévé válik: az X-Ment hadba küldő Fox stúdiónak úgy sikerülhet felvennie a kesztyűt a keresztutalásokkal építkező Marvel-filmekkel, hogy hőseit gondosan integrálja a hidegháborús múlt sorsfordító eseményeibe, mintha Magneto, Xavier és a többiek mindig is velünk lettek volna. Mindez szerencsésen együtt jár azzal az érezhető törekvéssel, hogy ne a látványos akciókon, hanem a karakterek lassan megérő döntésein múljon a játszma végkimenetele.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11906