KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2004/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: Gyermekjátékok Jeles András
• Forgách András: Eleveny kollégák József és testvérei

• Kovács Marcell: Türelemjáték Monte Hellman indie-westernjei
• Strausz László: A reklám a lényeg! Exploitation - a rosszízlés diadala
• Zoltán Gábor: Lopott kameraidő Kávé és cigaretta
• Kolozsi László: Harisnyanesz Truffaut és a nők
• Ardai Zoltán: Felismerni Doinelt Újhullámos Gil Blas
• Kubiszyn Viktor: A Gutenberg-galaxis ég-e? Kultmozi: 451° Fahrenheit
CYBERVILÁG
• Géczi Zoltán: Flash-köztársaság Animáció a neten
• Berta László: Macromedia Flash
• Sebő Ferenc: Kíméld az ajtófélfát Magyar net-animáció
• Varró Attila: Digitális paletta CGI és fantasztikum

• Gelencsér Gábor: Beszédes csend Bergman Trilógiája
• Kúnos László: Bergman estéje Sarabande
MAGYAR FILM
• Szlanárs Emese: Ugrás az ismeretlenbe Beszélgetés
• Pápai Zsolt: Tűzkeresztelő A restaurált Ludas Matyi
KÖNYV
• Zalán Vince: Képkrónika Sára Sándor, a fotográfus
KRITIKA
• Vágvölgyi B. András: Egy alvezér gyermekkora Che Guevara – A motoros naplója
• Kolozsi László: Van másik Világszám
• Vaskó Péter: Szabadság, szerelem Nyócker
• Lajta Gábor: Nun vagy Sin Csoda Krakkóban
• Szőnyei Tamás: Ajvé Yiddish Blues
LÁTTUK MÉG
• Tosoki Gyula: Könyörtelenek
• Nevelős Zoltán: Ördögűző – A kezdet
• Köves Gábor: Young Adam
• Kis Anna: Kóristák
• Vaskó Péter: Zuhanás a csöndbe
• Kolozsi László: A pityergő teve története
• Hideg János: Sírhely kilátással
• Pápai Zsolt: Kidobós
• Csillag Márton: Orion űrhajó – A visszatérés

             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi vámpírok

Baski Sándor

What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.

A vérszívások közti, öröklétig tartó holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők), családról (Vámpírok, Byzantium), mester és tanítvány viszonyról (Interjú a vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt) vagy komplett alternatív társadalomról (True Blood, Alkonyat).

A természetükből adódóan antiszociális rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása is lehet, ahogy azt az Addams Family alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a nagyjátékfilm, hanem A hivatal által kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják. Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető: epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12223