KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gianni és a nők

Vajda Judit

Gianni e le donne – olasz, 2011. Rendezte: Gianni di Gregorio. Írta: Gianni de Gregorio és Valerio Attanasio. Kép: Gogo Bianchi. Zene: Ratchev és Carratello. Szereplők: Gianni di Gregorio (Gianni), Valeria de Franciscis (Anya), Alfonso Santagata (Alfonso), Valeria Cavalli (Valeria), Elisabeta Piccolomini. Gyártó: Isaria Productions / BiBi Film / RAI Cinema. Forgalmazó: Cirkofilm – Másképp Alapítvány. Feliratos. 90 perc.

A rendezői pályát a 2008-as Vénasszonyok nyarával közel hatvanévesen megkezdő olasz Gianni Di Gregorio (mellesleg a Gomorra című maffiatabló társ-forgatókönyvírója) mintha már eddigi két direktori munkájával egy határozott szerzői életművet építgetne. A kényszerből „háztáji” idősek otthonát (pontosabban kizárólag idős nénik otthonát) nyitó öreglegény története után az alkotó ismét a nők bűvkörében mozog – csak a nem éppen nézőcsalogató kilencvenen felüli mammák után ezúttal mindenféle korosztály előkerül.

A Gianni és a nők főhősét ugyanis (akit az előző filmhez hasonlóan a rendező maga játszik) körülveszik a lányok-asszonyok: lányán és feleségén kívül ott van még 95 éves, meglehetősen kezelhetetlen anyukája, az őt ápoló bájos bejárónő, a szomszédban lakó csábító kutyatulajdonos és a mindenféle rendű és rangú barátnék. Gianni élete pedig nem szól másról, mint hogy őket kiszolgálja és körülugrálja. Hogy ez lehetne fordítva is, arra egy barátja megjegyzése ébreszti rá a férfit, aki ettől kezdve mindent elkövet, hogy a helyzet megváltozzon, ám ez csak nem akar összejönni.

A kissé széttartó és helyenként enyhén irritáló Vénasszonyok nyara után a Gianni és a nők sokkal inkább közönségbarát darab, mely miközben az alkotói oeuvre-t építi, azért elsősorban megmarad könnyed komédiának olyan klasszikus vígjátéki szituációkkal, mint a potya pásztorórában – mindhiába – reménykedő öregurak, a sokat ígérő randevúra malomkeréknyi virágcsokorral érkező, ám végül hoppon maradó hős, vagy az elcserélt italtól véletlenül az eszméletvesztésig bóduló férfi esete. Gianni Di Gregorio alkotása (melyben sokatmondó, hogy a karakterek és az őket megformáló színészek keresztneve minden esetben megegyezik) emellett könnyedén és szellemesen beszél öregségről, öregedésről és vágyakról, ráadásul olyan imádnivaló a befejezése, hogy azt még sokáig emlegetni fogjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10677