KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Mediawave ’2005

• Horeczky Krisztina: Retró, posztmodern, high-tech Fiatal operatőrök Budapestről
• Kubiszyn Viktor: Virtuálváros Budapest és a fiatal film
MAGYAR MŰHELY
• Reményi József Tamás: Valamit kezdeni Sorstalanság
• Muhi Klára: Párbeszéd és svédcsavar Herskó János filmjei
• Fésős András: Aczéltelefonok Beszélgetés Herskó Jánossal

• Köves Gábor: Hollywood ostora Howard Hughes csodálatos élete
• Schubert Gusztáv: Legek ura Aviátor
• Kolozsi László: Bűnbeesés után Japrisot mozija
• Juhász Balázs: Silencio Lynch-hangulat
• Bori Erzsébet: Kinézni a fejünkből Verzió emberjogi fesztivál
• Bán Zoltán András: Éles fény Susan Sontag: A szenvedés képei
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A tárgyak cirkusza Széljegyzetek a reklámkultúrához
ANIMÁCIÓ
• Csillag Márton: Priit és most AniFest 2.
• Kemény György: Józsefvárosi távlatok Nyócker-stíl
KRITIKA
• Báron György: Nyáron, görögbe Csudafilm
• Kolozsi László: Matracsír Belső tenger
LÁTTUK MÉG
• Nevelős Zoltán: Utolsó élet az univerzumban
• Bori Erzsébet: Bűnök
• Vincze Teréz: A kis virtuóz
• Kárpáti György: Fűrész
• Kolozsi László: Anya és a szerelem
• Csantavéri Júlia: Éjfél után
• Kolozsi László: Egy hulla, egy falafel és a többiek
• Csillag Márton: A por
• Ardai Zoltán: Kerülőutak
• Teszár Dávid: Átok

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Infománia

Fölszeletelve

Nyírő András

Most itt van a képernyőmön az ember, akit kivégeztek, jó, de este itt a következő, nincs megállás.

Bágyadt ebéd utáni szieszta kellős közepén csörög a telefon. Forgács Péter a vonal túlsó végén azt mondja, hogy tavasszal repülőn utazott Amerikában, és útközben a színes újságokat lapozgatva meghökkentő történetre talált. Egy fickót halálra ítélt a bíróság és ő felajánlotta a testét az orvostudomány számára. Kivégezték, a testét hibernáltak, majd milliméter vastagságú darabokra szeletelték. A szeleteket lefényképezték és a képekből felépítették a test számítógépes modelljét. Ezt a modellt számítógépen keresztül vizsgálhatjuk, megnézhetjük az agy metszeteit, közelebbről, távolabbról. Forgács nem orvos, hanem filmrendező, azért érdekli az ügy, mert meghívták a Műcsarnokba, a Pillangóeffėktus című kiállításra. Kórházi szobát fog ott felépíteni, az ágyakban monitorok lesznek, és az egyikben agyszelvényeket akar mutatni. Mármost úgy emlékszik, hogy a kivégzett ember teste megnézhető az Interneten és kérdezi, hogy tudok-e erről valamit. Talán az segít, hogy az, eset az Egyesült Államok valamelyik középső államában történt. Talán, mondom bizonytalanul.

Ennyi információval a legedzettebb könyvtáros is elhajtotta volna Forgácsot, jó esetben Amerikába. Ha szerencséje van, idővel talál valami utalást egy könyvre, vagy ISBN számra, akkor megrendelheti a könyvet és két–három hónap múlva a kezébe is foghatja. De a képeket nem könyvben adták ki, hanem az Interneten. Az Internet sem a rendezettségéről híres: mindent meg lehet találni, csak hosszú címlistákban kell keresgélni. A legnagyobb címlista is csak 6-700 000 kiadványt tartalmaz, az Interneten viszont 15-20 millió kiadvány van.

Néhány nappal korábban hallottam, hogy új szolgáltatás indult: szuperpók, amely mindent megtalál a hálón. Az ember begépeli ezt a címet: http://WWW altavista digital com, és hétmillió kiadvány teljes szövegében kereshet. Az ebéd utáni lazulás keretében elmeséltem Forgács telefonját és a szuperpókot Moon-nak, aki szőke, fiatal és mivel lány, a vérében van a kommunikáció. Az ujjai végigtáncoltak a billentyűzeten, és néhány perc múlva látom, hogy Moon szertartásosan leborul a számítógép elé, a maga módján hálát adva azért, hogy megjött az eredmény.

Így ért véget az ebéd utáni lazulás. Forgács másfél óra múlva megjelent a kamerájával, és közelebbről is szemügyre vettük a dolgot. A képernyőn ötven körüli elhízott, kopasz férfit látunk, kezét maga elé tartja. A feszültséget oldandó Forgács megjegyzi, hogy a fagyasztás nem tesz jót a bőrnek. Beállítja a kameráját, én a baloldalra mutató nyílra kattintok az egérrel. Várnunk kell, amíg az Interneten keresztül Amerikából megérkezik az új kép, de lám, már itt is van, most oldalról látjuk a kivégzett embert. Aztán a Zoom in feliratra kattintok, és közelebbről látjuk az arcot. Még egy Zoom in, és a következő képen már metszetet látunk a koponyáról, itt az agy, ott a fogak, a szemüreg.

Lassan megtanuljuk, hogy hogyan kell itt navigálni. Körbejárjuk a testet, megnézzük felüről. Aztán végigszeleteljük keresztbe: itt a tüdő, a gerinc, a bordák, borzasztó kísérteties barlang. Az összes számítógépes játék elbújhat: nem várjuk, hogy valamelyik üregből előkerül egy újabb csillagharcos, aki fasírtot akar csinálni belőlünk, éppen ezért vesszük nehezen a levegőt. Egy csillagharcost többnyire szét lehet lőni, a valóság ellenállóbb. Újabb kép jön, elvesztettem a fonalat. Forgács magán mutatja, ez itt a derék metszete. Kérem, hogy többet ne mutassa magán.

Nem voltunk erre felkészülve. Mint amikor az ember sok vonatozás után repülőre ül, és két óra alatt megérkezik, nem érzékeli a távolságot, a megtett utat. Délután hallok először a felszeletelt hulláról, és két óra múlva már a tüdejét nézegetem. Ha meg kell rendelnem a könyvet, ha ISBN számokra vadászok, akkor van időm, hogy felkészüljek, megemésszem. Most itt van a képernyőmön az ember, akit kivégeztek, jó, de este itt a következő, nincs megállás, jön az információ. Nyugtatgatom magam: megszoktuk a repülést, megszokjuk majd ezt is. Talán, mondom bizonytalanul.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=204