KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/szeptember
KRÓNIKA
• Hirsch Tibor: Egy látó, egy látás Hernádi Gyula (1926-2005)

• Takács Ferenc: A rend és a káosz Altman Amerikája
• Pápai Zsolt: Hurrápesszimizmus Altman zsánerei
SZUPERHŐSÖK
• Varró Attila: A denevér árnyéka Batman a mozivásznon
• Géczi Zoltán: Batman: Újratöltve Batman: Kezdődik!
• Kovács Marcell: Elfújta a radioaktív szél Fantasztikus Négyes
• Nevelős Zoltán: Idegenek az éjszakában Éjszakai őrség

• Bikácsy Gergely: Kontraszex-történet Olasz érosz
• Varga Zoltán: Bestia az angyalban Kultuszmozi: Az állat
• Kemény György: A csendéletevő paróka Borowczyk és Lenica
• Kovács István: Szalmabáb-történelem Lengyel menyegzők
MAGYAR FILM
• Gelencsér Gábor: Kicsi és erős A rövidfilmes forma
TELEVÍZÓ
• Vaskó Péter: A betű éhe A Nagy Könyv
• Muhi Klára: Olvasópróba Beszélgetés a Nagy Könyvről
KÖNYV
• Dániel Ferenc: Egy legendás filmkritikus Don Quijote köpenyében
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Törékeny! A porcelánbaba
• Kubiszyn Viktor: A betépett szemszög Fekete kefe
• Csillag Márton: Óbudai társaskörhinta Kész cirkusz
• Köves Gábor: Citizen Wonka Charlie és a csokigyár
• Teszár Dávid: Hiszem, ha látom Ong-bak
LÁTTUK MÉG
• Kubla Károly: A titkok kulcsa
• Vaskó Péter: A sziget
• Géczi Zoltán: Fekete víz
• Vajda Judit: Lélektől lélekig
• Greff András: Gyilkos labda – A kerekesszék harcosai
• Köves Gábor: A rettegés háza
• Simonyi Balázs: Kicsi kocsi

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én Amerikám

Forgács Nóra Kinga

My America – ausztrál, 2011. rendezte: Hegedűs Péter. Írta: Mark O’Toole és Hegedűs Péter. Kép: Randall Wood, Kathryn Milliss és Shing Fung Cheung. Zene: Caitlin Yeo. Gyártó: Freshwater Pictures / Soul Vision. Forgalmazó: Vertigo Kft. Feliratos. 90 perc.

Hegedüs Péter dokumentumfilmje ambivalens darab: Amerika szerepét boncoló kérdései hol elleplezik, hol aláhúzzák benne a személyes vallomás és az önmegértés hangsúlyait. Üde, pimasz esetlensége, logikai bakugrásai, vagány vizuális világa kevés volna ahhoz, hogy egy korosztály és egy speciális földrajzi-történeti-politikai kontextusba ágyazott egyén figyelemre érdemes megszólalásának tekintsük. Néhány erénye azonban az élvonalba repíti a (félig) hazai kreatív dokumentumfilmezés terepén.

A legfontosabb az árnyalt és önreflektív elbeszélői pozíció: hőse, a filmkészítő Hegedüs Péter egyszerre halad előre monomániásan a gyermekkori, nosztalgikus, hollywoodi filmekből összemaszatolt Amerika-kép felszámolásának, a modern Amerika megértésének és a világ Amerikával szembe szegezett jogos vagy jogtalan vágyai-elvárásai közvetítésének útján. Mindeközben folyamatosan rákérdez saját produktumának hitelességére – leleményes freudi kontextusban, az '56-os miniszter nagyapa, a disszidens apa, a privát hősök-alternatív apa figurák (Reagan, Schwarzenegger) és az analitikus „jelenlétében”. A második értékes vonás az ártatlanság-értetlenség-éretlenség elveszítésének plasztikus rajza, amit vizuálisan is megtámogat a gyakran ironikus kommentárt nyújtó animáció, és a bárdolatlan igazságok kimondása, melyek közül hősünket az a közhely sújtja leginkább, hogy a kérdező filmkészítő semmiféle felelősséget nem vállalhat alanyaiért, csakis a filmért felelhet. A harmadik meggyőző érv a gyermeki és felnőttes gondolkodásmódot ütköztető elbeszélés felépítése, ami a hollywoodi hatásvadászat és velőbe vágó őszinteség pengeélén egyensúlyoz. Így aztán Az én Amerikám a kortárs szkeptikusoknak való, akik lépésről lépésre kérik rajta számon a konzisztens gondolkodást, hogy azután mégis egy elnagyolt, szubjektív világképet megismerve leljék meg egy felnőtté érő alteregó, önmaguk szórakoztató portréját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10902