KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/augusztus
KRÓNIKA
• (X) : Katapult Szinopszis Pályázat
• (X) : Szociográfia, szociofotó és szociofilm pályázat

• Báron György: Az iskola-alapító Illés György
• Muhi Klára: Egy hibátlan legenda Beszélgetés Kende Jánossal
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Bábeli filmzavar Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Nánay Bence: A görögdinnye erotikája Tsai Ming-liang
• Vincze Teréz: Posztmodern, dinnyehéjban Huncut felhőcske
MÉDIA
• Szőnyei Tamás: Már fájl minden csók Táncdalfesztivál
• Vaskó Péter: A nézők meg a sztárok Megasztár
TELEVÍZÓ
• Greff András: Hosszú műszak 24
• Pápai Zsolt: Amerikai kinopravda Drót
• Szabó Tamás: Az emlékezés dramaturgiája A sziget foglyai – Lost 1-2. évad

• Ádám Péter: Folt a becsületen Dreyfus-ügy a moziban
• N. N.: Carné-filmek
VÁROSVÍZIÓK
• Kolozsi László: Csillagpor nélkül Privát Pest
KÖNYV
• Bán Zoltán András: Pesti szellemképek Gál László: „Csak a szépre…”
FESZTIVÁL
• Palotai János: A bomlás virágai ARIFF
• Teszár Dávid: Latin fieszta Mar del Plata
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Hofi kora Magyar plazma
KRITIKA
• Muhi Klára: Anyámasszony Nyugalom
• Bori Erzsébet: Családban marad Balkán bajnok
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Superman visszatér
• Géczi Zoltán: Ház a tónál
• Kárpáti György: Hidegzuhany
• Vajda Judit: The King
• Vörös Adél: A Karib-tenger kalózai 2. – A holtak kincse
• Vízer Balázs: Halálos iramban: Tokiói hajsza
DVD
• Pápai Zsolt: A tintahal és a bálna
• Nevelős Zoltán: Őrültek háza
• Tosoki Gyula: Kis hal
• Németh Áron: Suliláz

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az én Amerikám

Forgács Nóra Kinga

My America – ausztrál, 2011. rendezte: Hegedűs Péter. Írta: Mark O’Toole és Hegedűs Péter. Kép: Randall Wood, Kathryn Milliss és Shing Fung Cheung. Zene: Caitlin Yeo. Gyártó: Freshwater Pictures / Soul Vision. Forgalmazó: Vertigo Kft. Feliratos. 90 perc.

Hegedüs Péter dokumentumfilmje ambivalens darab: Amerika szerepét boncoló kérdései hol elleplezik, hol aláhúzzák benne a személyes vallomás és az önmegértés hangsúlyait. Üde, pimasz esetlensége, logikai bakugrásai, vagány vizuális világa kevés volna ahhoz, hogy egy korosztály és egy speciális földrajzi-történeti-politikai kontextusba ágyazott egyén figyelemre érdemes megszólalásának tekintsük. Néhány erénye azonban az élvonalba repíti a (félig) hazai kreatív dokumentumfilmezés terepén.

A legfontosabb az árnyalt és önreflektív elbeszélői pozíció: hőse, a filmkészítő Hegedüs Péter egyszerre halad előre monomániásan a gyermekkori, nosztalgikus, hollywoodi filmekből összemaszatolt Amerika-kép felszámolásának, a modern Amerika megértésének és a világ Amerikával szembe szegezett jogos vagy jogtalan vágyai-elvárásai közvetítésének útján. Mindeközben folyamatosan rákérdez saját produktumának hitelességére – leleményes freudi kontextusban, az '56-os miniszter nagyapa, a disszidens apa, a privát hősök-alternatív apa figurák (Reagan, Schwarzenegger) és az analitikus „jelenlétében”. A második értékes vonás az ártatlanság-értetlenség-éretlenség elveszítésének plasztikus rajza, amit vizuálisan is megtámogat a gyakran ironikus kommentárt nyújtó animáció, és a bárdolatlan igazságok kimondása, melyek közül hősünket az a közhely sújtja leginkább, hogy a kérdező filmkészítő semmiféle felelősséget nem vállalhat alanyaiért, csakis a filmért felelhet. A harmadik meggyőző érv a gyermeki és felnőttes gondolkodásmódot ütköztető elbeszélés felépítése, ami a hollywoodi hatásvadászat és velőbe vágó őszinteség pengeélén egyensúlyoz. Így aztán Az én Amerikám a kortárs szkeptikusoknak való, akik lépésről lépésre kérik rajta számon a konzisztens gondolkodást, hogy azután mégis egy elnagyolt, szubjektív világképet megismerve leljék meg egy felnőtté érő alteregó, önmaguk szórakoztató portréját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 53-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10902