KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
   2007/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
DAVID LYNCH
• Forgách András: Nő a bajban Inland Empire
• Simonyi Balázs: Utazás David Lynch koponyája körül Lynch, a festő
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Pásztorórák a filmművészettel Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Csillag Márton: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
• Mesterházi Lili: 4 hónap, 3 hét és 2 nap Beszélgetés Cristian Mungiuval
KÍNA
• Géczi Zoltán: Fejjel a Nagy Falnak A hatodik generáció filmesei
• Wostry Ferenc: A hús dühe Chang Cheh filmjei
ANIMÁCIÓ
• Kolozsi László: Rajzolok ide egy rendőrt Beszélgetés a magyar animációról
• Muhi Klára: A kecskeméti bárka KAFF
• Pápai Zsolt: Elfeledett pionírok És mégis mozog…
• Varga Zoltán: A tárgyak lelke Norman McLaren
FILMEMLÉKEZET
• Molnár Gál Péter: Anti-sztár Katharine Hepburn
KÖNYV
• Vincze Teréz: Mesterkurzus A film története
• Harmat György: A bennfentes Száz híres film
TELEVÍZÓ
• Soós Tamás: TV Taxi Magyar plazma
KRITIKA
• Barotányi Zoltán: Vörösből szőke Szemben a maffiával avagy olajozott viszonyok
• Báron György: Egy rosszabb nap A barátkozás lehetőségei
• Vajda Judit: A rövidtávfutók magányossága 4x100
LÁTTUK MÉG
• Vaskó Péter: Harry Potter és a Főnix rendje
• Vajda Judit: Salvador
• Vincze Teréz: Kék papagáj
• Csillag Márton: Evan, a minden6ó
• Pápai Zsolt: Törés
• Mátyás Péter: Utál a csaj
• Tüske Zsuzsanna: Ocean’s Thirteen – A játszma folytatódik
• Kovács Gellért: Disturbia
• Varró Attila: Az elhagyott szoba
DVD
• Pápai Zsolt: Peeping Tom
• Pápai Zsolt: Tűzveszély
• Kovács Marcell: Bűnözési hullám
• Pápai Zsolt: Café Moszkva

             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hétköznapi vámpírok

Baski Sándor

What We Do in the Shadows – új-zélandi-amerikai, 2014. Rendezte és írta: Taika Waititi, Jemaine Clement. Kép: Richard Bluck. Zene: Plan 9. Szereplők: Jemaine Clement (Vladislav), Cori Gonzalez-Macuer (Nick), Taika Waititi (Viago), Jonathan Brugh (Deacon), Ben Fransham (Petyr). Gyártó: Unison Films / Funny or Die. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 86 perc.

A vérszívások közti, öröklétig tartó holtidőt is el kell valamivel ütni, és az emberekhez hasonlóan a vámpíroknak sincs jobb ötletük a szocializációnál. Nincs olyan modern adaptációja a mítosznak, amelyben a halhatatlan antihősöknek a vámpírlét szokásos nyűgjein túl ne kellene az együttélésből adódó súrlódásokat is kezelniük, legyen szó párkapcsolatról (Halhatatlan szeretők), családról (Vámpírok, Byzantium), mester és tanítvány viszonyról (Interjú a vámpírral), bűnbandáról (Alkonytájt) vagy komplett alternatív társadalomról (True Blood, Alkonyat).

A természetükből adódóan antiszociális rémlények együttélése nem csak drámai konfliktusok, hanem vérbő poénok forrása is lehet, ahogy azt az Addams Family alkotói bő negyedszázada demonstrálták. Egy-egy szűk közösség mindennapjainak szatirikus hangvételű bemutatására a legutolsó trendek szerint mégsem a nagyjátékfilm, hanem A hivatal által kifejlesztett áldokumentarista sitcom-formátum az ideális. A 2010-es belga Vámpírok is ebből a kottából készült, a filmbéli fiktív stáb egy diszfunkcionális vámpírcsalád életét követte, szó szerint halálmegvető bátorsággal. Az új-zélandi Hétköznapi vámpírok alkotói annyival bővítik a formulát, hogy a valóságshow narrációs eszközeit is kölcsönveszik: az egy fedél alatt élő, négy különböző generációt és habitust képviselő vérszívók külön-külön is kommentálják a konfliktusokat. A Taika Waititi–Jemaine Clement író-rendező-főszereplő páros mindkét tagja a szkeccskomédia világában kezdte pályafutását, a poénok időzítésével nincs is gondjuk; gyakorlatilag a témából adódó összes ziccert magabiztosan ütik le, és még a CGI-trükköket is szellemesen használják. Filmjükkel szemben tulajdonképpen csak egyetlenegy kifogás emelhető: epizodikussága miatt tévésorozatként sokkal jobban működhetne.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12223