KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/május
KUROSAWA 100
• Lajta Gábor: Filmalkímia Kurosawa, a mozgóképfestő
• Báron György: A vasút kapujában Rashomon-variációk
SKANDINÁV VÉR
• Klág Dávid: A dán døg Nicolas Winding Refn
• Szalkai Réka: Egy vérbeli szerencsejátékos Beszélgetés Winding Refn-nel
• Schubert Gusztáv: Svéd para Niels Alden Oplev: A tetovált lány
• Pintér Judit Nóra: Belső pokol Lars von Trier: Antikrisztus
ANIMA-TREND
• Varga Zoltán: Összeraklak, szétszedlek A gyurmafilm paradoxonai
• G. Kovács László: Lázadás, szürrealizmus, szabadság Beszélgetés Jan ©vankmajerrel
• Roboz Gábor: Szörnysimogató Dean DeBlois - Chris Sanders: Így neveld a sárkányodat
• Zalán Vince: Mentőöv nélkül? Beszélgetés M. Tóth Gézával
FESZTIVÁL
• Schreiber András: Múltnak mámora Berlin
TELEVÍZÓ
• Ruprech Dániel: Az FBI titkos ügyei X-akták; A rejtély
• Schreiber András: Démon képében Női látnokok
• Baski Sándor: A jegesmedvék nem azok, aminek látszanak Lost-kultusz
KÖNYV
• Varga Zoltán: Műfaji képeskönyvek 101 horror film…; 101 sci-fi film…
KRITIKA
• Csillag Márton: Szívükben bomba van Jean-Pierre Jeunet: Micmacs – (N)agyban megy a kavarás
• Vajda Judit: Apáról fiúra Mátyássy Áron: Átok
• Barkóczi Janka: Filmforgalmazás 2.0 Helyzetek és gyakorlatok
MOZI
• Forgács Nóra Kinga:
• Nevelős Zoltán: Revans
• Géczi Zoltán: Brooklyn mélyén
• Baski Sándor: 52-es történet
• Barkóczi Janka: Sivatag virága
• Varró Attila: Tébolyultak
• Vajda Judit: Kínai lány
• Sepsi László: Vinyan – Az elveszett lelkek
• Tüske Zsuzsanna: Kedves John
• Roboz Gábor: Emlékezz rám
• Fekete Tamás: Titánok harca
• Alföldi Nóra: Túl jó nő a csajom
• Gelencsér Gábor: Kígyótojás
• Salamon Tamás: (500) nap nyár
• Varga Zoltán: Pillangó úrfi
• Alföldi Nóra: The Great Buck Howard – Tökéletlen trükk

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Krakkó

A tabuk ellen

Mátyás Győző

A Krakkóban hetedik alkalommal megrendezett Off Plus Camera Filmfesztivál a legjobb értelemben „független filmek” seregszemléje.

 

A válogatásnak volt egy jól felismerhető központi szervező elve; a mezőnybe olyan filmeket invitáltak a házigazdák, amelyek a művek tematikáját, az ábrázolt konfliktusok típusait tekintve erős hasonlóságot mutattak. Kicsit leegyszerűsítve: az itt versenyzett filmek többsége hátrányos helyzetű emberekről szól, olykor a társadalom számkivetettjeiről, olyan figurákról, akiknek a kisebbségi lét problémáival kell megküzdeniük.

A többségi társadalomtól a legszembetűnőbb módon a mentálisan sérült emberek, a fogyatékkal élők különböznek. A Gabrielle című kanadai film (Louise Archambault munkája) arról mesél, hogy egy Williams-szindrómával élő fiatal lány miképpen próbálja megtalálni a saját útját, illetve a boldogságot, továbbá arról, hogy mégoly jóindulatú környezetének aggódása és segítőkészsége miként válhat bénító gyámsággá.

A mezőny egyik legkiemelkedőbb darabja a Titanicon is vetített norvég Blind volt, (rendezte Eskil Vogt), amelynek főhősnője vak, ám az alkotók nem elsősorban a drámai helyzetből adódó fájó kiszolgáltatottság és védtelenség bemutatását tűzték ki célul, bár ez is része az ábrázolásnak. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy ez a fogyatékosság hogyan társul olyan képességgel, amely szinte végtelenné tágítja a belső horizontot, s a hősnő a fantázia, a képzelet, máskor pedig az álomszerű képzelgés révén alternatív világot teremt. Ráadásul az alkotók rafináltan felhasználják a manapság egyre divatosabb kommunikációtechnológiai teremtés mítoszt is, és azt mutatják be, ahogyan a főhősnő számítógépén irányítja maga alkotta virtuális univerzumát. A filmben így egyre inkább keveredik, felcserélődik valóság és virtualitás, a két világ határai egybemosódnak. A filmet kifejezetten élvezetessé teszi az elbeszélésmód váratlan iróniája, ami egyfajta lebegő atmoszférát teremt a műben.

A társadalomból szó szerint kitaszítottak életéről szól a Menyasszonyok (Patardzlebi) című grúz film Tinatin Kajrishvili rendezésében. Olyan asszonyok sorsát követi a kamera, akiknek férje hosszú börtönbüntetésüket tölti. Hűség és összetartozás, magány és szolidaritás kérdéseit járja körül a mű, illetve azt, hogy az egyén miként tudja vágyait összeegyeztetni a hagyomány parancsoló törvényeivel.

 A vágyak, a szexualitás terepére kalauzol bennünket Anja Marquardt filmje, az Elveszett önuralom (She’s Lost Control) is. A mű egy olyan terepeutáról szól, aki szexuális szolgáltatásokat nyújtva hivatásszerűn gyógyítja az intimitásra képtelen klienseket. Nagy erénye a filmnek, hogy a legkevésbé sem a szexuális problémákra fókuszál, hanem azt mutatja be, hogy a társadalom rideg érzelemmentessége miként deformálja az embert.

Ester Martin Bergsmark munkája a Valami eltörött (Nånting måste gå sönder) a punk esztétika stílusjegyeinek segítségével szól a nemi identitás bizonytalanságáról, igaz, kissé egyenetlen színvonalon. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik, de még radikálisabban, az ausztrál Sophie Hyde munkája, az 52 kedd. A rendező egy olyan anyát állít az elbeszélés középpontjába, akinek mindig is kételyei voltak a saját nemi azonosságát illetően, s már tinédzser korú a gyermeke, amikor eldönti, hogy férfivá operáltatja magát.

Az Eastern boys című, több fesztivált is megjárt film hősei is sokszorosan különböznek a többségtől. Főszereplői a keletről (Ukrajna, Moldávia stb.) Párizsba érkezett fiatal, bandába verődött emigránsok, akik férfi prostitúcióval keresik a betevőt. Daniel, a tipikus felső középosztálybeli „petit bourgois” igénybe akarja venni az egyik fiú szolgáltatásait, de a banda tőrbe csalja. Ebből a találkozásból aztán Robin Campillo finom eszközökkel formálja meg a „vadkelet” és a nyugat bonyolult, szimbolikus konfliktusát.

Az Off Plus Camera Filmfesztivál a maga intellektuális bátorságával, tartalmas programjával méltán tart igényt arra, hogy a számottevő események között jegyezzék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11779