KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
   2016/június
MAGYAR MŰHELY
• Báron György: A csábítás és a halál játékai Kamondi Zoltán (1960-2016)
• Hirsch Tibor: Múltunk a szemfedél alatt Magyar film, magyar idő – 2. rész
• Schubert Gusztáv: apa/anya Liliom ösvény
• Kővári Orsolya: Egy rítus története Beszélgetés Fliegauf Bencével
ETTORE SCOLA
• Bárdos Judit: A világ változtatott meg minket A világ változtatott meg minket
BRIT BŰNÖK
• Schubert Gusztáv: Alávaló úriemberek Top Secret Anglia
• Varró Attila: A vászon határtalan geometriája J. G. Ballard filmadaptációk
• Győri Zsolt: „Nem fröcsög a vér” Beszélgetés Mike Hodges-szal – 2. rész
SZOCIO+FANTASY
• Kránicz Bence: „Az Európai Unióban nincsenek jedik” BeszélgetésTóth Csabával
• Schubert Gusztáv: Galaktikus útikalauz apolitikusoknak Tóth Csaba: A sci-fi politológiája
• Sepsi László: Hősködés a demokráciáért Marvel vs. DC – Szuperhősök polgárháborúja
• Schreiber András: Zombi politikón Romero élőhalottai
FESZTIVÁL
• Soós Tamás Dénes: A család árulása Titanic versenyfilmek
• Huber Zoltán: Uralkodó szélirányok Titanic
• Simor Eszter: Különc közösségek Austin
KÍSÉRLETI MOZI
• Lichter Péter: Zsánerfilmek árnyékai Nicolas Provost filmjei
KÖNYV
• Zalán Vince: Pörös Géza: Krzysztof Zanussi világa Ráció és spiritualitás – testvérek?
• Sághy Miklós: A lélekvászon képei Pintér Judit Nóra: Az őrület perspektívái
TELEVÍZÓ
• Csiger Ádám: A zeneipar nagymenői Bakelit
FILM / REGÉNY
• Pintér Judit: Csodálatos Boccaccio Boccaccio 2015
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: Befejezetlen múlt Elcserélt világ
• Pintér Judit Nóra: Mennyi haza kell egy embernek? A lakás
• Horeczky Krisztina: Nők a szorítóban Ütős csajok
MOZI
• Baski Sándor: Az én csontsovány nővérem
• Sepsi László: Kivégzési parancs
• Árva Márton: Haifai kikötő
• Jankovics Márton: Mapplethorpe
• Kovács Kata: Máris hiányzol
• Szalkai Réka: Egy szó mint száz: szerelem!
• Baski Sándor: Pelé
• Teszár Dávid: A legkúlabb nap
• Kránicz Bence: Sarkköri mentőexpedíció
• Vajda Judit: Anyák napja
• Kovács Marcell: Csontok és skalpok
• Varró Attila: Beépített tudat
• Andorka György: Angry Birds – A film
DVD
• Gelencsér Gábor: Saul fia
• Benke Attila: Superman antológia
• Soós Tamás Dénes: Arctalan ellenség
• Szoboszlay Pál: Victor Frankenstein
• Tosoki Gyula: Kémvadászok: A szolgálat kötelez
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Krakkó

A tabuk ellen

Mátyás Győző

A Krakkóban hetedik alkalommal megrendezett Off Plus Camera Filmfesztivál a legjobb értelemben „független filmek” seregszemléje.

 

A válogatásnak volt egy jól felismerhető központi szervező elve; a mezőnybe olyan filmeket invitáltak a házigazdák, amelyek a művek tematikáját, az ábrázolt konfliktusok típusait tekintve erős hasonlóságot mutattak. Kicsit leegyszerűsítve: az itt versenyzett filmek többsége hátrányos helyzetű emberekről szól, olykor a társadalom számkivetettjeiről, olyan figurákról, akiknek a kisebbségi lét problémáival kell megküzdeniük.

A többségi társadalomtól a legszembetűnőbb módon a mentálisan sérült emberek, a fogyatékkal élők különböznek. A Gabrielle című kanadai film (Louise Archambault munkája) arról mesél, hogy egy Williams-szindrómával élő fiatal lány miképpen próbálja megtalálni a saját útját, illetve a boldogságot, továbbá arról, hogy mégoly jóindulatú környezetének aggódása és segítőkészsége miként válhat bénító gyámsággá.

A mezőny egyik legkiemelkedőbb darabja a Titanicon is vetített norvég Blind volt, (rendezte Eskil Vogt), amelynek főhősnője vak, ám az alkotók nem elsősorban a drámai helyzetből adódó fájó kiszolgáltatottság és védtelenség bemutatását tűzték ki célul, bár ez is része az ábrázolásnak. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy ez a fogyatékosság hogyan társul olyan képességgel, amely szinte végtelenné tágítja a belső horizontot, s a hősnő a fantázia, a képzelet, máskor pedig az álomszerű képzelgés révén alternatív világot teremt. Ráadásul az alkotók rafináltan felhasználják a manapság egyre divatosabb kommunikációtechnológiai teremtés mítoszt is, és azt mutatják be, ahogyan a főhősnő számítógépén irányítja maga alkotta virtuális univerzumát. A filmben így egyre inkább keveredik, felcserélődik valóság és virtualitás, a két világ határai egybemosódnak. A filmet kifejezetten élvezetessé teszi az elbeszélésmód váratlan iróniája, ami egyfajta lebegő atmoszférát teremt a műben.

A társadalomból szó szerint kitaszítottak életéről szól a Menyasszonyok (Patardzlebi) című grúz film Tinatin Kajrishvili rendezésében. Olyan asszonyok sorsát követi a kamera, akiknek férje hosszú börtönbüntetésüket tölti. Hűség és összetartozás, magány és szolidaritás kérdéseit járja körül a mű, illetve azt, hogy az egyén miként tudja vágyait összeegyeztetni a hagyomány parancsoló törvényeivel.

 A vágyak, a szexualitás terepére kalauzol bennünket Anja Marquardt filmje, az Elveszett önuralom (She’s Lost Control) is. A mű egy olyan terepeutáról szól, aki szexuális szolgáltatásokat nyújtva hivatásszerűn gyógyítja az intimitásra képtelen klienseket. Nagy erénye a filmnek, hogy a legkevésbé sem a szexuális problémákra fókuszál, hanem azt mutatja be, hogy a társadalom rideg érzelemmentessége miként deformálja az embert.

Ester Martin Bergsmark munkája a Valami eltörött (Nånting måste gå sönder) a punk esztétika stílusjegyeinek segítségével szól a nemi identitás bizonytalanságáról, igaz, kissé egyenetlen színvonalon. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik, de még radikálisabban, az ausztrál Sophie Hyde munkája, az 52 kedd. A rendező egy olyan anyát állít az elbeszélés középpontjába, akinek mindig is kételyei voltak a saját nemi azonosságát illetően, s már tinédzser korú a gyermeke, amikor eldönti, hogy férfivá operáltatja magát.

Az Eastern boys című, több fesztivált is megjárt film hősei is sokszorosan különböznek a többségtől. Főszereplői a keletről (Ukrajna, Moldávia stb.) Párizsba érkezett fiatal, bandába verődött emigránsok, akik férfi prostitúcióval keresik a betevőt. Daniel, a tipikus felső középosztálybeli „petit bourgois” igénybe akarja venni az egyik fiú szolgáltatásait, de a banda tőrbe csalja. Ebből a találkozásból aztán Robin Campillo finom eszközökkel formálja meg a „vadkelet” és a nyugat bonyolult, szimbolikus konfliktusát.

Az Off Plus Camera Filmfesztivál a maga intellektuális bátorságával, tartalmas programjával méltán tart igényt arra, hogy a számottevő események között jegyezzék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11779