KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
   2016/szeptember
KIAROSTAMI
• Vincze Teréz: Az elrejtve megmutatás művészete Abbas Kiarostami (1940-2016)
• Barkóczi Janka: Sem kelet, sem nyugat Kiarostami és A cseresznye íze – 1. rész
MAGYAR MŰHELY
• Gelencsér Gábor: Témák és variációk Jancsó korszakai
• Szalkai Réka: „Lendületből akartuk megcsinálni” Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Soós Tamás Dénes: „Egyszer csak megérti, min is nevetett” Beszélgetés Gigor Attilával
FILM NOIR
• Pápai Zsolt: Az abszurd hős születése A film noir műfaji családfája – 1. rész
ÚJ-HOLLYWOOD
• Varga Zoltán: Egyetlen lövés Michael Cimino vadászai
• Benke Attila: Neonfény és sikermítosz Az újraálmodott amerikai álom
• Varró Attila: A rendszerváltás képei Videó-forradalom és fantasztikum
VILÁGŰRFILMEK
• Andorka György: Végtelenre nyíló falak Star Trek-széria
• Lichter Péter: Etűdök szupernovára Az avantgárd film és a sci-fi
• Sepsi László: Csoda a sztyeppén Pavel Parkhomenko: Gagarin
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Hazai pályán Karlovy Vary
• Nagy V. Gergő: Ezek a fújtató fiúk Sehenswert/Szemrevaló
FILM / REGÉNY
• Tüske Zsuzsanna: Szerzőóriás Roald Dahl: Szofi és a HABÓ
• Kránicz Bence: Az álmok mérnöke Steven Spielberg: A barátságos óriás
KRITIKA
• Jankovics Márton: Cirkuszt a népnek Ben-Hur
• Varró Attila: Ki az erdőméhből Elliott, a sárkány
• Teszár Dávid: Szent a palacsintázóban A remény receptje
MOZI
• Vincze Teréz: Florence – A tökéletlen hang
• Vajda Judit: Amikor kialszik a fény
• Huber Zoltán: Jason Bourne
• Soós Tamás: Ütközés
• Baski Sándor: Szexkemping
• Forgács Nóra Judit: Mondd ki, hogy uborka
• Kovács Kata: Rossz anyák
• Kránicz Bence: Suicide Squad – Öngyilkos osztag
• Varró Attila: Haverok fegyverben
• Simor Eszter: Idegpálya
DVD
• Soós Tamás Dénes: Varga Ágota dokumentumfilmjei
• Gelencsér Gábor: Te, rongyos élet!...
• Soós Tamás Dénes: Roger Waters: A fal
• Pápai Zsolt: A tinilány naplója
• Benke Attila: Az élet ára
• Pápai Zsolt: Sérülés
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Blueberry

Moebius a vadnyugaton

Bayer Antal

Kultikus francia képregény-western misztikusra hangolva, naprakész mozi-dizájnnal.

 

Kevés filmet elõzött meg akkora várakozás Franciaországban, mint a több mint negyven éve futó sikeres képregény, a Blueberry adaptációját. Elvégre ez a sorozat igazán méltó a „papírmozi” elnevezésre. Amikor 1963. október 31-én a Pilote címû hetilap 1-2 oldalas folytatásokban megkezdte az eredetileg Fort Navajónak keresztelt western közlését, a klasszikus, John Ford és Howard Hawks, John Wayne, Henry Fonda és James Stewart nevével fémjelzett amerikai vadnyugati történetek legjobb képregényes változata indult el hódító útjára.

A francia szerzőpáros számára korántsem volt idegen ez a terep: a dokumentarista Jean-Michel Charlier egyik kedvenc kutatási területének számított a késõ XIX. századi történelem, több westernt írt már korábban.  Az akkor mindössze 25 éves Jean Giraud pedig a belga veterán Jijé asszisztenseként túl volt már a Jerry Spring egyik epizódjának az önálló illusztrálásán is.

A Fort Navajo legelső oldalán megjelenik egy civilben hamiskártyás, hivatását tekintve katonatiszt figura: ő Mike S. Blueberry, aki megszólalásig hasonlít a Godard és Truffaut által befuttatott, éppen első közönségfilmjeit forgató Jean-Paul Belmondóra.

Giraud hamar kialakítja aprólékos, dinamikus, izgalmas stílusát, tökéletesen ellenpontozva a minden részletben, kellékben, történelmi eseményben hitelességre törekvő Charlier precizitását. A párhuzam a klasszikus westernekkel szembeötlõ: hol a Rio Bravo, hol az Apacserőd jut az eszünkbe. Idõvel azonban változik a hangnem, egyre több az eredeti elem, érzõdik a spagetti-western hatása is. 1969-ben már a sorozat 11. epizódjaként indul el a talán legkitûnõbb történet, Az eltûnt német aranybányája (immár magyarul is olvasható a Fekete-Fehér Képregényantológiában), amely a sokszor beharangozott, de ugyanannyiszor el is halasztott moziadaptáció alapjául szolgál.

Jan Kounen Blueberryje csak nevében egyezik meg ihletõjével. A francia képregényrajongók elõször hatalmas csalódásuknak adtak hangot, majd megjelentek az elsõ pozitív kritikák is, elsõsorban azoktól, akik kevésbé ismerik az eredetit, és nem kérik számon a filmen a hiteles adaptáció hiányát. Ismerõs az eset – hány irodalmi mûnél hangzott már el ugyanez a „vád”.

Hogy magát Giraud-t egyáltalán nem zavarja a teljes átértelmezés, annak egyik oka közismert kettõs karrierjében kereshetõ. A nagy részleteséggel kidolgozott képeket is hihetetlen gyorsasággal megrajzoló mûvész számára hamar szûknek bizonyultak a zsánerképregény korlátai, és (eleinte titokban) Möbius álnéven kezdett dolgozni más lapoknak is, egészen más, személyiségéhez közelebb álló stílusokban. Kezdetben a tudományos-fantasztikus, majd egyszerûen csak fantasztikus (még a Marvelnek is rajzolt Silver Surfert), késõbb egyre inkább az ezoterikus mûfajokban készített önálló munkákat, és a képregényszakmán kívül is komoly hírnévre, tekintélyre tett szert.

A misztikus álmok, a belsõ útkeresés, a szellemi utazás, a felkavaró hitvilág bemutatására törekvõ Jan Kounen meg sem próbálta Charlier és Giraud figuráit és történeteit átültetni a filmvászonra. Saját bevallása szerint elõbb volt meg az elképzelése a filmrõl, mint maga a konkrét téma: eleinte Fantomas alakjával, tudományos-fantasztikus környezetben gondolta megvalósítani ugyanezt a szerkezetet. Charlier, aki mindig is klasszikus, hollywoodi westernként szerette volna viszontlátni a mûvét, biztos forog a sírjában, de a Möbiusként nyilatkozó Giraud-t lenyûgözi az a nemzetközi eklekticizmus – fõleg Tetsuo Nagaka operatõri munkája -- amely nagyon is közel áll saját mûvészi gondolkodásához. A filmben fontos szerepet játszó sámánizmus õt is foglalkoztatta, bár a mai napig nem készült el a misztikus Blueberry-epizód.

Ugyancsak Giraud-Möbius ínyére lehet Vincent Cassel elmélyült játéka, elvégre a színész bevallottan nagy rajongója az indián miszticizmust a hallucinogének hatásával kombináló Carlos Castaneda írásainak. A Wally Blountot alakító Michael Madsen eredetileg Blueberry szerepére jelentkezett volna – egy klasszikus értelmezésben meg is felelt volna ennek az elvárásnak.

Biztos kasszasikert hozó közönségfilm helyett hosszú karrier elõtt álló kultuszmozit kapott a francia közönség, amely egy évvel a bemutató után már kezd is megbékélni ezzel a gondolattal. A képregényt alig-alig ismerõ magyar nézõk viszont egy friss, a western és más mûfajok elemeit világzenei turmixként tálaló alkotással találkoznak.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8252