KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
   2017/március
FEKETE HOLLYWOOD
• Soós Tamás Dénes: A történelem visszavétele Fekete Hollywood
• Strausz László: Nagyon is emberi Holdfény
ÚJ RAJ
• Szabó Ádám: Nyers hús Amat Escalante
A KÉP MESTEREI
• Alföldi Nóra: Egy angol úriember Roger Deakins
INGMAR BERGMAN
• Pólik József: A törpe, aki leharapta a lábujjamat A szemtanú mint karakter
• Gáspár László Ervin: Hang, téboly és sirályvijjogás Bergman „kamarazenéje”
ANIMÁCIÓ
• Varga Zoltán: Mi a rajzfilm, doki? Chuck Jones életműve
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Hiányzó láncszem Beszélgetés Török Ferenccel
• Kolozsi László: A tehenek tekintetében Beszélgetés Morcsányi Gézával
• Kolozsi László: Álmomban már láttalak Testről és lélekről
• Orosz Anna Ida: A rajzolt filmek primátusa Varga Zoltán: A magyar animációs film
• Morsányi Bernadett: Tulajdonságok nélküli emberek Dobai és a film
SZÍNÉSZPORTRÉ
• Horeczky Krisztina: Hollywood nagyasszonya Meryl Streep
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Istenkép Shûsaku Endô: Némaság
• Varró Attila: Fél pálfordulás Némaság
KRITIKA
• Baski Sándor: Nosztalgiajárat T2 Trainspotting
• Kovács Gellért: Szertől szerig Dizájneren
• Schubert Gusztáv: Antigravitáció Mi ez a cirkusz?
• Roboz Gábor: A régi rutin A régi város
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: A fekete város Atlanta
MOZI
• Jankovics Márton: Marina Abramović – A távolság, ami összeköt
• Kránicz Bence: Oroszlán
• Gelencsér Gábor: Szép álmokat!
• Sepsi László: Körök
• Benke Attila: A Kaptár: Utolsó fejezet
• Árva Márton: Desierto
• Kovács Kata: Egy kutya négy élete
• Roboz Gábor: Szólít a szörny
• Varga Zoltán: LEGO Batman - A film
• Barkóczi Janka: Tékasztorik
• Baski Sándor: Arany
• Kovács Gellért: Pofoncsata
• Varró Attila: Az egészség ellenszere
DVD
• Benke Attila: Fantasztikus labirintus
• Pápai Zsolt: Race – A legendák ideje
• Soós Tamás Dénes: A kolónia
• Pápai Zsolt: Szeretteink körében
• Bata Norbert: Elzárva a világ elől
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Krakkó

A tabuk ellen

Mátyás Győző

A Krakkóban hetedik alkalommal megrendezett Off Plus Camera Filmfesztivál a legjobb értelemben „független filmek” seregszemléje.

 

A válogatásnak volt egy jól felismerhető központi szervező elve; a mezőnybe olyan filmeket invitáltak a házigazdák, amelyek a művek tematikáját, az ábrázolt konfliktusok típusait tekintve erős hasonlóságot mutattak. Kicsit leegyszerűsítve: az itt versenyzett filmek többsége hátrányos helyzetű emberekről szól, olykor a társadalom számkivetettjeiről, olyan figurákról, akiknek a kisebbségi lét problémáival kell megküzdeniük.

A többségi társadalomtól a legszembetűnőbb módon a mentálisan sérült emberek, a fogyatékkal élők különböznek. A Gabrielle című kanadai film (Louise Archambault munkája) arról mesél, hogy egy Williams-szindrómával élő fiatal lány miképpen próbálja megtalálni a saját útját, illetve a boldogságot, továbbá arról, hogy mégoly jóindulatú környezetének aggódása és segítőkészsége miként válhat bénító gyámsággá.

A mezőny egyik legkiemelkedőbb darabja a Titanicon is vetített norvég Blind volt, (rendezte Eskil Vogt), amelynek főhősnője vak, ám az alkotók nem elsősorban a drámai helyzetből adódó fájó kiszolgáltatottság és védtelenség bemutatását tűzték ki célul, bár ez is része az ábrázolásnak. Inkább azt hangsúlyozzák, hogy ez a fogyatékosság hogyan társul olyan képességgel, amely szinte végtelenné tágítja a belső horizontot, s a hősnő a fantázia, a képzelet, máskor pedig az álomszerű képzelgés révén alternatív világot teremt. Ráadásul az alkotók rafináltan felhasználják a manapság egyre divatosabb kommunikációtechnológiai teremtés mítoszt is, és azt mutatják be, ahogyan a főhősnő számítógépén irányítja maga alkotta virtuális univerzumát. A filmben így egyre inkább keveredik, felcserélődik valóság és virtualitás, a két világ határai egybemosódnak. A filmet kifejezetten élvezetessé teszi az elbeszélésmód váratlan iróniája, ami egyfajta lebegő atmoszférát teremt a műben.

A társadalomból szó szerint kitaszítottak életéről szól a Menyasszonyok (Patardzlebi) című grúz film Tinatin Kajrishvili rendezésében. Olyan asszonyok sorsát követi a kamera, akiknek férje hosszú börtönbüntetésüket tölti. Hűség és összetartozás, magány és szolidaritás kérdéseit járja körül a mű, illetve azt, hogy az egyén miként tudja vágyait összeegyeztetni a hagyomány parancsoló törvényeivel.

 A vágyak, a szexualitás terepére kalauzol bennünket Anja Marquardt filmje, az Elveszett önuralom (She’s Lost Control) is. A mű egy olyan terepeutáról szól, aki szexuális szolgáltatásokat nyújtva hivatásszerűn gyógyítja az intimitásra képtelen klienseket. Nagy erénye a filmnek, hogy a legkevésbé sem a szexuális problémákra fókuszál, hanem azt mutatja be, hogy a társadalom rideg érzelemmentessége miként deformálja az embert.

Ester Martin Bergsmark munkája a Valami eltörött (Nånting måste gå sönder) a punk esztétika stílusjegyeinek segítségével szól a nemi identitás bizonytalanságáról, igaz, kissé egyenetlen színvonalon. Ugyancsak ezzel a kérdéssel foglalkozik, de még radikálisabban, az ausztrál Sophie Hyde munkája, az 52 kedd. A rendező egy olyan anyát állít az elbeszélés középpontjába, akinek mindig is kételyei voltak a saját nemi azonosságát illetően, s már tinédzser korú a gyermeke, amikor eldönti, hogy férfivá operáltatja magát.

Az Eastern boys című, több fesztivált is megjárt film hősei is sokszorosan különböznek a többségtől. Főszereplői a keletről (Ukrajna, Moldávia stb.) Párizsba érkezett fiatal, bandába verődött emigránsok, akik férfi prostitúcióval keresik a betevőt. Daniel, a tipikus felső középosztálybeli „petit bourgois” igénybe akarja venni az egyik fiú szolgáltatásait, de a banda tőrbe csalja. Ebből a találkozásból aztán Robin Campillo finom eszközökkel formálja meg a „vadkelet” és a nyugat bonyolult, szimbolikus konfliktusát.

Az Off Plus Camera Filmfesztivál a maga intellektuális bátorságával, tartalmas programjával méltán tart igényt arra, hogy a számottevő események között jegyezzék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/07 45-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11779