KritikaKaliforniai álomVivaldi után szabadonSzalkai Réka
Damien Chazelle lefújta
a port a musicalről.
Damien Chazelle legújabb
alkotásában, a Kaliforniai álomban (La La Land), saját első filmje példáját
követve (Guy and Madeline on a Park Bench)
ismét a musical műfaját próbálta újjáéleszteni – és tegyük hozzá, sikerült is
neki, méghozzá olyan formában, hogy az az új évezred embere számára is
fogyasztható, mi több, élvezhető legyen. A film amellett, hogy bemutatja két
ember sorsának alakulását a szerelem és a karrier választóvonala között, a
rendező tanúbizonyságot tesz, mi a csodálatos és mi a borzasztó a hollywoodi és
a kaliforniai álomban: a sikerről álmodozó művészpalánták partijainak sekélyességét
szembeállítja a Kalifornia kínálta életmódbeli sokszínűséggel. Mindezt csak
erősíti a svéd operatőr, Linus Sandgren cinemascope képi világa, mely még Chazelle
számára is olyannak mutatta meg a várost, amilyennek korábban még sohasem
látta. (Sandgren munkája többek között David O. Russell filmjeiből, az Amerikai botrányból vagy éppen a Joy-ból lehet ismerős. Az operatőr egy
sajátos miliő és korszak szinte varázslatba ejtő, ugyanakkor hű ábrázolására
volt képes mindkét filmben.)
A Kaliforniai álom főszerepeiben Emma Stone-ról és Ryan Goslingról
kiderül, hogy nemcsak joggal váltak sztárszínészekké, de énekelni és táncolni
is tudnak. Különösen Stone altja kellemes a fülnek, nem véletlen, hogy ő több
szólót énekel partnerénél. A film elején két, álmait kergető művészaspiránssal
találkozunk: a Stone által alakított Mia egy kávézóban dolgozik, de minden vágya,
hogy filmcsillag legyen, míg Sebastian (Gosling) nagyszerű képességekkel
rendelkező jazz-zongorista, aki saját klubot szeretne alapítani, de egyelőre
még csak egy étteremben játszik. Ott nemcsak, hogy senki sem figyel rá, hanem
amikor egyszer véletlenül előad egy számára kedves darabot, gonosz főnöke
rögtön ki is rúgja. (A főnök szerepét játszó J.K. Simmonst Chazelle második
filmjéből, a Whiplashből ismerhetjük
– a szigorú zenetanár alakítása meghozta a legjobb mellékszereplő Oscarját.)
Hőseink ugyan nem könnyen, de egymásra találnak, és aztán szép lassan
mindketten megvalósítják álmukat: Sebastian turnézni kezd egy kommerszebb jazzt
játszó, ugyanakkor nagyon sikeres zenekarral, rengeteg pénzt keres, és végre
megnyitja saját klubját, Mia pedig főszerepet kap egy Párizsban, álmai
fővárosában játszódó filmben. A nagy kérdés természetesen nem lehet egyéb,
minthogy a karrier sodrásában is meg tudják-e őrizni szerelmüket,
fennmaradhat-e a kapcsolatuk?
Legyen a végkicsengés
akármilyen, annyit elárulhatunk, Chazelle ismét a fináléban a leghangosabb. Egy
tökéletesen megvágott, zenés-énekes-táncos jelenetsorral röpíti fel a csúcsra a
nézőt, aki legszívesebben örömében tapsolva ugrana fel a helyéről a film
zárójelenete után. Chazelle hozzáállása zenei, lévén ő is professzionális
zenész (jazzdobos), korábbi filmjeiben is mindig jelét adta ennek. Itt azonban
már a karmester szerepe is az övé: hiszen filmjét nemcsak lejátssza a nézőnek,
hanem úgy szerkeszti meg, hogy az tele van pianókkal és fortékkel,
crescendókkal és halkításokkal, akárcsak egy zenedarab. Chazelle musicaljében a
dinamikai és ritmikai váltások nemcsak a zenés jelenetekben, hanem még a dialógusokban,
valamint a vágóképekben is jelen vannak, és ezzel fantáziadús, ugyanakkor
nagyon professzionális újítást végzett el a sokak szerint meglehetősen poros
műfajon. Érdekes egybeesés, hogy akárcsak a hangdinamikai mozgásokról híres
Vivaldi-darab, a Négy évszak: a Kaliforniai álom története is tél,
tavasz, nyár és ősz köré épül, hasonló erősítésekkel és halkításokkal, mint
amelyek már a barokk alkotásban is fellelhetőek. Joggal mondhatjuk: a Kaliforniai álom nemcsak újszerű 21.
századi musical, hanem csodálatos filmes concerto
is.
Kaliforniai álom (La La Land) – amerikai, 2016. Rendezte
és írta: Damien Chazelle. Kép: Linus Sandgren. Zene: Justin Hurwitz. Szereplők:
Ryan Gosling (Sebastian), Emma Stone (Mia), John Legens (Keith), J.K. Simmons
(A főnök), Gyártó: Black Label Media / Gilbert Films / Impostor Pictures.
Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált.
126 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 6 |
 |
|
