KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ifjú Frankenstein

Nagy Zsolt

 

Na végre! – kapja fel a fejét a gyanútlan mozilátogató, épp ideje volt már átvenni egy Frankenstein-filmet. Csalódni talán nem fog, legfeljebb rezignáltán tudomásul veszi – nem először –, hogy a filmforgalmazás sajátos logikája és itthon bevett gyakorlata szerint a műfajparódia ismét előbb jutott el a közönséghez, mint maguk az eredeti művek. így volt ez a vámpír-, a horror-, a James Bond-filmek esetében is, most pedig megkaptuk Mel Brooks „bombasikert” ígérő, 1974-ben készült, stílszerűen fekete-fehérben forgatott Frankenstein-persziflázsát. (Azon tűnődöm, hogy vajon a Rocky Horror Picture Show című „klasszikus” alkotást, amely legalább féltucat műfajt figuráz ki és emellett önmagában is jó zenés film, e logika alapján miért nem vásároltuk meg?) De lássuk a pót-Frankensteint: Gene Wilder és Marty Feldman neve önmagában garancia egy jó komédiához, márpedig a Frankenstein-mítosz ebben a filmben – a komédia érdekében – súlyosan deformálódik. Noha e változat hűen követi az 1931-ben J. Whale által készített első Frankenstein-film történetét – még az egykori laboratóriumot is pontosan rekonstruálták – Mel Brooks néhány új szereplőt is kitalál, pl. Frau Blüchert vagy Dr. Frankenstein szeretőjét, illetve egyértelmű utalásokat tesz más mítoszokra (Erdély-Drakula, telihold-Farkasember), mindez nem válik a film előnyére. Ahogy a feliratozás sem képes visszaadni néhány valóban találó szójátékot, úgy vész el az eredeti mítosz döbbenetesen aktuális figyelmeztetése az ember teremtette technika elszabadulásának fenyegető réméről. Az egész filmet pedig – amelynek legalább három helyen vége lehetne – a szexualitásra kihegyezni stílustörés, a műfaj íratlan szabályainak megbocsáthatatlan semmibevétele, elszakad az eredeti mű szellemétől. Nagy kár, hogy ez az ígéretesen induló paródia olcsó hálószoba-komédiába fullad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5240