KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Oszoli Tamás

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Olvastam lapjuk januári számában Márton László A gumimegváltó című cikkét. E cikk számos hasonlata meghökkentőnek és számomra rejtélyesnek, jó néhány mondatának értelme pedig megfejthetetlennek bizonyult.

…Nem értem, E. T. négyujjúságából miért következik, hogy „hüvelyk és mutatóujja egybeesett, mint a középfelnémetben a dativus és az instrumentalis”. Jobb híján csak arra gondolhatok: a kitűnő szerző mindenáron az olvasó tudtára szeretné adni a középfelnémetben való jártasságát.

…Valósággal főbe sújtott a következő hasonlata: „mindössze másfél tucat szót használ, azt is úgy, mint egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás”. Nem tudom, milyen lehet egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás, azt viszont tudom, hogy az injekciózás és az injektálás között van egy árnyalatnyi jelentéskülönbség.

...Biztos abban a kitűnő szerző, hogy a kultúrafogyasztó tömegek gyűlölik a valóságot, és hogy ez köztudott? Biztos, hogy ezen alapszik a modern szórakoztatóipar? Igaz lenne, hogy az égből régen üstökösök, manapság pedig kisbalták és cigánygyerekek potyognak?

...Kérem, magyarázzák meg nekem, milyen az, ha egy kiskorúsított „konzumálóról” szervetlenül hullanak le a személyiségformáló tényezők, mert ezt én nem tudom elképzelni.

...Amennyiben a T. Szerkesztőség úgy véli, hogy ez a cikk engem felháborított, akkor tévednek, bár úgy gondolom, hogy a Szerkesztőség megkövetelhetne munkatársaitól egy bizonyos színvonalat, tekintettel az olvasókra, akik tisztességesen megírt cikkeket szeretnének kapni a pénzükért, és nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Én viszont nagyon jól szórakoztam ezen a cikken: ilyen kitűnő paródiát utoljára akkor élveztem, amikor megnéztem a Ben Hurt. Amennyiben a cikk komoly szándékkal íródott, kérem, válaszoljanak a vele kapcsolatban feltett kérdéseimre, lehetőleg lapjuk hasábjain. E cikk megjelentetése ugyanis szerintem nyilvános vezeklést kíván. Ha pedig paródiáról van szó, akkor kérem, tolmácsolják a kitűnő Márton Lászlónak forró köszönetemet a remek szórakozásért.

 

Oszoli Tamás

Budaörs


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6446