KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
   1981/szeptember
POSTA
• Geibel Károly: Érdeklődéssel olvasom...
• Bundik Imre: John Huston
• Bontó István: A lap idei 6-os számában...
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Tanmesék, krónikák, filmek Moszkva

• Zsugán István: Jancsó-hologram Születésnapi beszélgetés
• N. N.: Jancsó Miklós filmjei
• Nemeskürty István: Megkésett pályakezdés Jancsóval a hatvanas években
• N. N.: Jancsó-filmek bibliográfiája, könyvek, fontosabb tanulmányok
• Kézdi-Kovács Zsolt: Jancsó tánca Egy stílus alakváltozásai
• Ágh Attila: Modernizáció és tradíció Jancsó, a kelet-európai
• Papp Zsolt: Kőbánya Blues Kopaszkutya
• Bikácsy Gergely: Dr. Graf meg a spanyol nátha A transzport
ESZMECSERE
• Hankiss Elemér: Nyafogás vagy társadalomkritika?
VITA
• Kozák Márton: Közönség és „közönség” Vita a filmforgalmazásról

• Lajta Gábor: Önvallomás – szordinóval Mesés férfiak kurblival
• Pošová Kateřina: Capriccio múltról és jelenről Prágai beszélgetés Jiří Menzellel
• Richter Rolf: A brechti elmélet kihívása Brecht és a film
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Seriff az égből
• Sólyom András: Egymillió zöldhagymával
• Koltai Ágnes: Hotel a Halott alpinistához
• Ambrus Katalin: 25 millió fontos váltságdíj
• Schéry András: Egy zseni, két haver, egy balek
• Lajta Gábor: Cseresznyefák
• Gáti Péter: Szélvihar idején
• Zsilka László: A nagymama unokája
• Loránd Gábor: Libuskák
• Dániel Ferenc: A hegy legendája
TELEVÍZÓ
• Boldizsár Iván: Tévéfilmekről – magas mércével Veszprém után
• Hegyi Gyula: Három plusz egy Fiatal Művészek Stúdiója

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Keleti nyugalom – A második Marigold Hotel

Simor Eszter

The Second Best Ex Marigold Hotel – brit, 2015. Rendezte: John Madden. Írta: Ol Parker. Kép: Ben Smithard. Zene: Thomas Newman. Szereplők: Dev Patel (Sonny), Tina Desai (Sunaina), Richard Gere (Guy), Judi Dench (Evelyn), Bill Nighy (Douglas), Maggie Smith (Lavinia). Gyártó: Blueprint Pictures / Participant Media. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 120 perc.

Az első film sikere után érthető az a szentimentalizmus és nosztalgia, ami arra késztethette John Maddent, hogy megrendezze a Keleti Nyugalom – A Marigold Hotel második részét. Az önironikusan csak „második legjobbnak” keresztelt folytatás (az eredeti cím: A Második Legjobb Marigold Hotel) leplezetlen célja, hogy az idősebb korosztályt ismét becsalogassa a moziba: hatvan év alatt a film megtekintése idősebb kísérővel ajánlott.

Az előző filmet is jegyző Ol Parker forgatókönyvírónak nem lehetett könnyű dolga, amikor a népes, már ismert szereplőgárdához kellett kitalálnia új történetet. Érezhetően küszködött is a feladattal, hogy minden egyes karakternek elegendő figyelmet szenteljen és saját cselekményszálat juttasson.

Öreg barátainkat Indiában nem a magas vérnyomás vagy az alacsony nyugdíj problémája, hanem az önmegvalósítás és az elköteleződés kérdése foglalkoztatja. Muriel (Maggie Smith), immár nem vendég, hanem előlépett Sonny oldalán a Marigold társmenedzserévé. Erőiket egyesítve próbálnak meggyőzni egy amerikai befektetőt arról, hogy építsen egy második szállodát. Sonny a közelgő – komoly bonyodalmakkal járó – esküvője (remek bollywoodi táncjelenet!) miatt szeretné az üzletet. A befektető, egy vendégnek álcázott ellenőrt küld a Marigoldba, ám mivel egyszerre két idegen érkezik a szállodába, nem biztos, hogy az új szereplőként színre lépő Richard Gere karaktere a beépített ember. A rengeteg cselekményszálnak és a kiszámítható bonyodalmaknak köszönhetően, a film leginkább egy szappanoperára emlékeztet. A drámai részek melankóliáját a történetet csaknem bohózatba fordító, a karakterek összetévesztéséből adódó gegek humora oldja fel. De A Második Marigold Hotelt nézhetjük akár romantikus komédiaként is, ahol folyamatosan azért szurkolunk, hogy végre beteljesedjen Evelyn és Douglas időtlen szerelme. A cukorsziruppal összeragasztatott epizodikus történetszövés ellenére, Madden érdeme, hogy karaktereit szeretettel ábrázolja és szívet melengető, ahogy a színészveteránok életre keltik őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12152