KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   2000/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Gervai András: Walther Matthau (1920–2000)

• Mihancsik Zsófia: Visszaköpött imák Holocaust-filmek
• Bikácsy Gergely: Senki nem tud semmit Életvonat
• Sándor Tibor: A látható és a láthatatlan Emberekkel történt; Porrajmos
MAGYAR MŰHELY
• Székely Gabriella: A Széchenyi terve Beszélgetés Bereményi Gézával
• Bársony Éva: Látva látni Beszélgetés Timár Péterrel

• Trosin Alekszandr: Ravaszul improvizál Csillagosok, cenzorok
• Jancsó Miklós: Anekdota
• Bíró Yvette: Guberálni jó! A tallózók és a tallózó
• Ardai Zoltán: Emberünk a főcsőben Film noir : Raymond Chandler
• N. N.: Raymond Chandler (1888–1959)
• Kömlődi Ferenc: Álmodsz, aztán meghalsz William Irish
• N. N.: Cornell Woolrich/William Irish (1903–1968)
MÉDIA
• Zachar Balázs: Más-képp Beszélgetés Hartai Lászlóval
• Gelencsér Gábor: Filmolvasó Médiatankönyvek
FESZTIVÁL
• Nánay Bence: A legeurópaibb San Francisco
KRITIKA
• Bakács Tibor Settenkedő: A csajom, a pasim Nincsen nekem vágyam semmi
• Takács Ferenc: Fegyvert s vitézt fehéren-feketén A hazafi
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: A lápvidék gyermekei
• Varró Attila: Lóvátett lovagok
• Gervai András: Viharzóna
• Kovács Marcell: Koponyák
• Hideg János: Csibefutam
• Bori Erzsébet: A kölyök
• Kézai Krisztina: Kevin és Perry a csúcsra tör
• Kubik Elvíra: Gagyi mami
• Tamás Amaryllis: Bombabiztos
• Köves Gábor: Szentek és álszentek
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Phi-Phi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

A gumimegváltó

Oszoli Tamás

 

Tisztelt Szerkesztőség!

 

Olvastam lapjuk januári számában Márton László A gumimegváltó című cikkét. E cikk számos hasonlata meghökkentőnek és számomra rejtélyesnek, jó néhány mondatának értelme pedig megfejthetetlennek bizonyult.

…Nem értem, E. T. négyujjúságából miért következik, hogy „hüvelyk és mutatóujja egybeesett, mint a középfelnémetben a dativus és az instrumentalis”. Jobb híján csak arra gondolhatok: a kitűnő szerző mindenáron az olvasó tudtára szeretné adni a középfelnémetben való jártasságát.

…Valósággal főbe sújtott a következő hasonlata: „mindössze másfél tucat szót használ, azt is úgy, mint egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás”. Nem tudom, milyen lehet egy lidokainnal agyoninjektált mexikói vendégmunkás, azt viszont tudom, hogy az injekciózás és az injektálás között van egy árnyalatnyi jelentéskülönbség.

...Biztos abban a kitűnő szerző, hogy a kultúrafogyasztó tömegek gyűlölik a valóságot, és hogy ez köztudott? Biztos, hogy ezen alapszik a modern szórakoztatóipar? Igaz lenne, hogy az égből régen üstökösök, manapság pedig kisbalták és cigánygyerekek potyognak?

...Kérem, magyarázzák meg nekem, milyen az, ha egy kiskorúsított „konzumálóról” szervetlenül hullanak le a személyiségformáló tényezők, mert ezt én nem tudom elképzelni.

...Amennyiben a T. Szerkesztőség úgy véli, hogy ez a cikk engem felháborított, akkor tévednek, bár úgy gondolom, hogy a Szerkesztőség megkövetelhetne munkatársaitól egy bizonyos színvonalat, tekintettel az olvasókra, akik tisztességesen megírt cikkeket szeretnének kapni a pénzükért, és nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Én viszont nagyon jól szórakoztam ezen a cikken: ilyen kitűnő paródiát utoljára akkor élveztem, amikor megnéztem a Ben Hurt. Amennyiben a cikk komoly szándékkal íródott, kérem, válaszoljanak a vele kapcsolatban feltett kérdéseimre, lehetőleg lapjuk hasábjain. E cikk megjelentetése ugyanis szerintem nyilvános vezeklést kíván. Ha pedig paródiáról van szó, akkor kérem, tolmácsolják a kitűnő Márton Lászlónak forró köszönetemet a remek szórakozásért.

 

Oszoli Tamás

Budaörs


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/04 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6446