KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
   2018/augusztus
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Nemes Z. Márió: A Nagy Szakadék Xenoökológia a természet „halála” után
MAGYAR MŰHELY
• Pazár Sarolta: Ráncok a lélekben Zolnay Pál (1928-1995) – 2. rész
TERMÉSZET VS. CIVILIZÁCIÓ
• Varró Attila: Végtelen világ Sarkvidéki ökohorror
• Pernecker Dávid: Annyi mindent nem láttunk még Bolygónk, a Föld 2.
• Barotányi Zoltán: Fentről minden szebb Volt egyszer egy bolygó
ÚJ RAJ
• Pernecker Dávid: Szembe nézni, nem megtörni Alex Garland
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Lélekmérnök önarcképek Kádár-kori álmok
• Soós Tamás Dénes: „Feketeseggű lettem” Beszélgetés Csuja Lászlóval
• Kránicz Bence: Eszkimó asszony gyereket nevel Virágvölgy
• Szivák Bernadett: Aki bújt, aki nem Beszélgetés Schwechtje Mihállyal
JURAJ HERZ
• Zalán Vince: Valóságos és képzelt sátánok Juraj Herz (1934 – 2018)
• Varga Zoltán: Macskaszemen keresztül Juraj Herz rémmeséi
PASOLINI
• Pólik József: A sivatag polgárai Pasolini Teoréma – 2. rész
PERZSA TÜKÖR
• Kránicz Bence: A tiltás virágai Jafar Panahi és a cenzúra
PASOLINI
• Csantavéri Júlia: Archaikus modernitás Pasolini és a görög mítoszok
KÖNYV
• Mészáros Márton: Közép-Európából importálva Muszatics Péter: Bécs, Budapest, Hollywood
• Varga Zoltán: Párhuzamosok találkozása Lichter Péter: Utazás a lehetetlenbe
• Schubert Gusztáv: Keserű igazságok Gervai András: Állami álomgyár
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Labdarúgó-világbajnokság A bíró szeme
KRITIKA
• Szíjártó Imre: Egy nyáron át énekelt Nyár
• Baski Sándor: Nem vagyok boszorkány Nők pórázon
• Pethő Réka: Hatását vesztett optimizmus Könyvesbolt a tengerparton
• Benke Attila: Drogbárók végzete Sicario 2. A zsoldos / Escobar
MOZI
• Varró Attila: Skate Kitchen
• Vincze Teréz: Ízlés szerint fűszerezve
• Baski Sándor: A kutyám nélkül soha
• Kovács Patrik: Szupercella 2: Hades
• Tüske Zsuzsanna: Sodródás
• Huber Zoltán: Felhőkarcoló
• Benke Attila: Hangya és Darázs
• Varga Zoltán: A hihetetlen család 2.
• Parádi Orsolya: Papás-babás
• Soós Tamás Dénes: Haverok harca
• Kovács Kata: Túl szexi lány
• Fekete Tamás: Mamma Mia! Sose hagyjuk ABBA
DVD
• Benke Attila: Megcsalási engedély
• Pápai Zsolt: Sidney Hall eltűnése
• Géczi Zoltán: Sötétségben
• Kovács Patrik: Gyerekrablók
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Franciaország sötét oldala

             
             
             
             
       
  
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Kazuo Ishiguro – Mark Romanek: Ne engedj el!

Elrendelt rabiga

Roboz Gábor

Kazuo Ishiguro sikerregényéből Mark Romanek forgatott míves sci-fi melodrámát.

Kazuo Ishigurónak a közel harminc évvel ezelőtt indult karrierje során mindössze néhány regénnyel sikerült beírnia magát a kortárs angol irodalom illusztris képviselői közé. A Nagaszakiban született, de hamar Angliába települt szerző higgadt tempóban formált életműve különböző nemű és korú, ám hasonló hangon megszólaló elbeszélők történeteinek gyűjteménye. Talán pont az elbeszélések szűk fókuszának és a hangvétel személyességének köszönhető, hogy a filmkészítők eddig jobbára óvakodtak a szerző szövegeinek bekebelezésétől: a Napok romjai (1993) patinás James Ivory-feldolgozása óta a kliprendezőként befutott Mark Romanek Ne engedj el! (2010) című mozija csupán a második Ishiguro-adaptáció.

A mindig egyes szám első személyben megszólaló (és gyakran megbízhatatlan) narrátorokat szerepeltető szerző olyan élettörténeteket (vagy -töredékeket) tár az olvasó elé, amelyek alanyai főként melankolikus hangvétellel számolnak be az életüket átszövő lehetőségekről és veszteségekről. Az oeuvre egyes darabjait ugyanakkor nem csak az elbeszélői megoldások, hanem bizonyos visszatérő témák (mint a felelősség vagy a nők szerepének változása) is összefűzik, és további kapcsot biztosít az író egyszerűségében is elegáns stílusa. Ráadásul hiába érezhető Ishiguro tudatos távolodása a karriert megalapozó regényhármas (A Pale View of Hills, 1982; An Artist of the Floating World, 1986; Napok romjai/A főkomornyik szabadsága, 1989) által kijelölt ösvénytől, egy motívum olyan erősen lüktet az életműben, hogy csábító a szerzőt monomániás alkatú alkotónak nevezni.

Ishigurónál kisebb vagy nagyobb hangsúllyal bár, de mindig megjelenik a szolgalét motívuma. Néha csupán érintőlegesen ír a témáról, mint a férje patriarchális pozíciójának kiszolgáltatott japán háziasszony (A Pale View of Hills) és a fia anyagi támogatása érdekében egy kínai hadúr rabszolgájának álló anya esetében (Árva korunkban, 2000), máskor valamivel nyomatékosabban tárgyalja, mint a szélsőjobbos ideológia propagandistájává vált festő (An Artist of the Floating World), az egy angol lord önfeláldozásig hű komornyikja (Napok romjai), illetve a közösség körében megbecsült, egyúttal művészi felelősséggel terhelt zongorista kapcsán (The Unconsoled, 1995). Ebből a szempontból pedig a Ne engedj el! finom váltásként könyvelhető el, az alternatív valóságban játszódó – disztópiaként is felfogható – regény ugyanis a vállalt helyett az előre elrendelt szolgasors alanyainak történetét tartalmazza.

A műben újabb magányos Ishiguro-narrátor pásztázza és összegzi a múltat, hogy mélabús krónikájával néhány különleges helyzetű fiatal felcseperedéséről meséljen. Bár az író most is egy népszerű műfajjal kacérkodik, a krimi-narratívát használó Árva korunkban című könyvéhez hasonlóan a sci-fi keret dacára ezúttal sem tiszta zsánerregényt tesz le az asztalra.

Romanek feldolgozása – amelynek forgatókönyvét Alex Garland (A part, 28 nappal később, Napfény) jegyzi – meglehetősen hűen követi a forrásművet: természetesen sűríti és faragja az itt-ott terjengős alapanyagot, azonban a regény szabályos hármas tagolását, a főbb karaktereket, fordulatokat és szituációkat megőrzi, továbbá gyakran szó szerint átemel párbeszédeket és a narráció egyes mondatait. Mindazonáltal a főhősök életében fontos szerepet játszó rituálék (például a tanulók műalkotásainak adás-vétele) és sokat tárgyalt témák (mint a szex vagy a különleges helyzetükre adott magyarázat), amelyek nagyban hozzájárulnak a regény zárt világának megteremtéséhez, javarészt kibontatlanul maradnak. Az egyik legfájóbb veszteség a sajátos háromszög-helyzetbe rendeződő főszereplők (és a filmben háttérbe szoruló Miss Lucy) karakterére és viszonyrendszerére vonatkozó árnyaltság csökkenése. A tartalom aránylag alázatos átvétele mellett a stílust illetően a rendező még jobban igazodik az íróhoz: mutatós, de extrém stilizációtól mentes képekben fogalmaz, formai értelemben tehát a Sötétkamra után tovább távolodik klip-alkotói múltjától.

A regény- és filmverzióban egyaránt élére vasalt Ne engedj el!-ben a sci-fi műfajába tartozó központi elem hatására az érzelmi töltet mellett megjelenik az etikai is, ezzel együtt Ishiguro és Romanek is voltaképpen a sorssal – illetve a halandósággal – szemben tehetetlen egyén jellegzetes melodrámai konfliktusát fogalmazza újra.

NE ENGEDJ EL! (Never Let Me Go) – brit-amerikai, 2010. Rendezte: Mark Romanek. Írta: Kazuo Ishiguro regényéből Alex Garland. Kép: Adam Kimmel. Zene: Rachel Portman. Szereplők: Carey Mulligan (Kathy), Andrew Garfield (Tommy), Keira Knightley (Ruth), Charlotte Rampling (Miss Emily), Sally Hawkins (Miss Lucy). Gyártó: DNA/Fox Searchlight. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/06 52-52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10656