A franciák tudnak valamit. Talán szöget ütött a fejükbe, amit a világ első képregény-rajzolója, a Goethe által is magasztalt svájci Rodolphe Töpffer írt a képregényekről hatvan évvel a hetedik művészet és száztízzel a nyolcadik születése előtt: „A rajzok szöveg nélkül érthetetlenek lennének, a szöveg rajz nélkül nem jelentene semmit. Az egész egyfajta regényt alkot, amely már csak azért is eredeti, mert nem hasonlít semmilyen regényre” (1837). Ennél a definíciónál pontosabb igen, de lényegretörőbb azóta sem született. A képregény hányatott sorsára jellemző, hogy az 1960-as évekig kellett várni, mire Franciaországban végre felismerték a jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket. Gyorsan be is sorolták a számozott művészetek közé, de már befurakodott eléje a film és a televízió, így csak a kilences sorszámot kaphatta....