Az.

Újra, itt van a nagy csapat, Eötvös Csöpi, Kardos doktor, Purci úr, Avar István és a többiek. S velük a nyár – télen. Rosszkedvünk telén. Mit nekik rendszerváltás, átmentették magukat. Másfél órára megint jó nekünk. Nyakunkon a Hungarian Dream. Adidasban, Görögben. Filmes szokásoktól eltérően az italos palackok címkéi kifelé fordulnak, képes felüket mutatják nekünk. High life ez bizony, álmaink szerint való. Csak ámulunk és bámulunk a zsöllyében, míg a Chiem-seen a magyar rendőr vitorlázik. Jól is van ez így, sör habzik, folyik az ultiparti. Csak megrögzött mindentudók, mindig tévedők hörögnek, hogy ócska tévéreklámok egész estét betöltő játékfilmmé tupírozása látható itten, s figyelmetlenebb, mondhatni utánjátszó nézők emlegetik Piedonét. Csipiszt! Bujtor István a nagy magyar valóság egyik legvaskosabb szeletét mutatja meg, immár többedszer. Non fiction ez a javából, csak körül kell nézni. Állami ideáljaink érzékeny tükre ez, az út Európába. Kis magyar vágyakozás. Ajjaj, magyar itt minden, csak a narancs nem, az görög, mert hogy abban kábítószer van. (A magyar narancs? Az meg már nincs is talán.) Ami abszolút újdonság, új időknek új szele: a szex. Á la Popó Magazin, csak úgy, mint otthon. Megjelenik Duci Juci, asszem Bögyös Macának hívják. Álmaink asszonya. Kissé hátborzongató ugyan az önmagunkkal való szembesülés, de félni azért nem kell. Ez csak egy mozi. Hát kalandra fel!...